Jethro Tull (agronómus)

Ma a Jethro Tull (agronómus) rendkívül releváns téma, amely széles közönség figyelmét felkeltette. Az idő előrehaladtával a Jethro Tull (agronómus) kulcsfontosságú vitaponttá vált a politikától a tudományig, a kultúráig és a technológiáig különböző területeken. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Jethro Tull (agronómus) különböző aspektusait és társadalmunkra gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a következményeiig mélyrehatóan elemezzük a Jethro Tull (agronómus) jelentőségét és relevanciáját a mai világban. Kétségtelen, hogy a Jethro Tull (agronómus) olyan téma, amely a közeljövőben továbbra is vitákat és reflexiókat generál, ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk minden vonatkozásával.

Ez a szócikk az agronómusról, a vetőgép feltalálójáról szól. Hasonló címmel lásd még: Jethro Tull (együttes).
Jethro Tull
Született1674. március 30.[1][2][3]
Basildon[4]
Elhunyt1741. február 21. (66 évesen)[5][2][3]
Hungerford
Állampolgárságabrit
Foglalkozása
IskoláiSt John's College
SírhelyeSt Bartholomew's Church, Lower Basildon
A Wikimédia Commons tartalmaz Jethro Tull témájú médiaállományokat.

Jethro Tull (1674 – 1741. február 21.) a vetőgép és a lóvontatású kapa feltalálója, társaival a norfolki négyes vetésforgó kidolgozója, a tudományos szemléletű modern mezőgazdaság angol úttörője az ipari forradalmat megelőző időszakban.

Élete

Tull Angliában, a berkshire-i Basildonban született dzsentri családba, Diana Buckridge és Jethro Tull gyermekeként.[6] Születésének pontos időpontja ismeretlen, megkeresztelésének dátuma március 30. Az oxfordi St. John's College tanulójaként 17 évesen érettségizett. A Gray's Inn hallgatójaként jogi, politikusi pályára készült, ám a család pénzügyi nehézségei miatt diplomát nem szerzett. 1699-ben házasságot kötött Susanna Smith-szel, majd apja farmján kezdett gazdálkodni.

A vetőgép

A vetőgép elterjedése előtt a vetőmagot kézzel, szórvavetéssel juttatták a talajra. Tull észrevette, hogy a hagyományos, nagy vetési sűrűség pazarló, ezért utasította munkásait, hogy nagyon pontosan, alacsony magsűrűséggel vessenek. A munkások érdektelensége arra ösztönözte, hogy a problémára 1701-ben gépi megoldást dolgozzon ki a család howberry-i birtokán.

Vetőgépének első változatához a helyi templom orgonájának részeit használta fel. A gép lényeges eleme egy forgó henger, melybe mélyedéseket vésett. A magok a magtartályból a mélyedések segítségével jutottak egy csatornába, mely a szerkezet elején lévő késekhez vezette őket. A szerkezet végén lévő borona azonnal be is takarta a barázdát.

A gép kezdetben nem aratott sikert, munkásai ellenálltak, folyamatosan megrongálták az eszközt. Családja gazdasági nehézségekkel küzdött, birtokának egy részét eladva 1709-ben a hungerfold-i Prosperous Farmon folytatta a gazdálkodást. Tüdőelégtelensége miatt orvosi tanácsra európai útjra indult 1713-ban, Montpellier-be.[7] A korai felvilágosodás eszméinek hatására a mezőgazdaság tudományos, empirikus megközelítésének egyik korai szószólójává vált. A mezőgazdasági termelés gyakorlatának átalakítását számos eszköz feltalálásával vagy továbbfejlesztésével segítette.

1715-ös hazaérkezését követően tökéletesítette gépét és művelési rendszerét. Vetőgépe összességében jelentős fejlődést jelentett, mivel meghatározott mélységű lyukat készített (három sorban), belejuttatta a magot, majd befedte. Ez jobb kelési arányt és növekvő (akár nyolcszoros[8]) termést eredményezett.

További újításai

  • Tull a ló alkalmazását javasolta az ökörrel szemben.
  • Gyomirtási céllal kifejlesztett egy lóvontatású kapát, valamint változtatásokat végzett az eke kialakításán, ami annak modern változatain máig látható. A vízszintesen elhelyezett előhántó segítségével a növényi maradványok a talaj felszínén maradtak és elszáradtak.
  • Szántással kapcsolatos érdeklődésének oka a gyomszabályozás, és az az elgondolása, hogy a trágyázás – a talajban tárolt tápanyagok porhanyítással történő elérhetővé tétele következtében – szükségtelen. Tévedése abból adódott, hogy tisztában volt a lótrágya gyommagtartalmával, ezért remélte, hogy nélkülözheti azt a tápanyagpótlás során. 13 éven keresztül sikeresen termesztett búzát trágyázás nélkül ugyanazon a földön, ami leginkább eredményes gyomszabályozásának volt köszönhető.
  • Több farmerrel együtt kidolgozta a norfolki négyes vetésforgót, mely ugaroltatás nélkül próbálta meg fenntartani a talaj termékenységét.

Könyve és visszhangja

Tull rendszerét és gépeit ismertető könyve The Horse-Houghing Husbandry – an Essay on the Principles of Tillage and Nutrition címmel 1731-ben jelent meg (1733-ban átdolgozta). A mű nagy vitákat váltott ki, eredményei éveken át nem tudtak elterjedni a gyakorlatban, újításai összességében azonban hozzájárultak a modern mezőgazdaság megteremtéséhez. Bár a korban több más mechanikus vetőgépet is kidolgoztak, Tull teljes rendszere nagy hatással volt a mezőgazdasági forradalomra. Elsőként amerikai telepesek alkalmazták, könyve fordítása alapján francia gazdák fejlesztették tovább, hazájában pedig később nagytermelők vették át és népszerűsítették.

Utolsó évei

Tull, akinek munkássága milliók élelmezéséhez járult hozzá, utolsó éveit szegénységben és nyomorban töltve a berkshire-i Shalbourne-ben hunyt el, sírja a St. Bartholomew templom temetőjében található. Érdekesség, hogy a sírkövön szereplő dátum (1740. március 9.) nem azonos halála általánosan hivatkozott időpontjával (1741. február 21.).

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online
  5. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ William Addams: Ancestry of Jethro Tull
  7. ↑ Normann Hidden: Jethro Tull I, II, and III Archiválva 2012. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ The story of wheat | Ears of plenty | Economist.com. . (Hozzáférés: 2008. február 17.)

Források