Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Jean Buridan témáját, feltárva annak számos oldalát, és olyan holisztikus nézetet nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát és relevanciáját a különböző kontextusokban. A modern társadalomra gyakorolt hatásától a személyes szintre gyakorolt hatásig a Jean Buridan továbbra is olyan téma, amely továbbra is felkelti az érdeklődést és vitákat vált ki. Mélyreható elemzésen és példák széles skáláján keresztül megvizsgáljuk a Jean Buridan különböző dimenzióit, foglalkozunk globális vonatkozásaival, és kiemeljük jelenlegi környezetünk alakításában betöltött szerepét. Akár szakértő a területen, akár egyszerűen csak kíváncsi, hogy többet megtudjon, ez a cikk azt ígéri, hogy gazdag és éleslátó perspektívát kínál a Jean Buridan-ről.
Jean Buridan | |
![]() | |
Született | 1295 Béthune |
Elhunyt | 1358 (62-63 évesen)[1][2] Párizs |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Párizsi Egyetem |
Filozófusi pályafutása | |
Franciaország – Középkori filozófia – | |
Iskola/Irányzat | skolasztikus filozófia |
Akik hatottak rá | |
Fontosabb művei | Summa de dialectica, Compendium logicae, Quaestiones in X libros ethicos Aristotelis |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Buridan témájú médiaállományokat. | |
Jean Buridan, magyarosan Buridán János (latinul: Joannes Buridanus), (1295 körül – 1363) középkori francia nominalista skolasztikus filozófus és teológus.
William Ockham tanítványa volt, majd később a párizsi egyetemen tanított filozófiát és teológiát. Elsősorban a logika és metafizika, mintsem a teológia problémáival foglalkozott. Művei közül jelentős az Arisztotelész logikájához írt Kommentár, a Summa de dialectica, a Compendium logicae, a Quaestiones in X libros ethicos Aristotelis.
Jellemző kifejezés vele kapcsolatban a „Buridan szamara”. Ez alatt a valójában már Buridan előtt is ismert példát értik, amely szerint egy szamár két tökéletesen egyforma szénahalom közé állítva okvetlenül éhen halna – tudniillik nem tudná magát elhatározni, hogy melyiket kezdje el fogyasztani. A példa azt mutatja, hogy a „szabad választás” (lat. aequilibrium arbitrii) lehetetlen, mert az akaratnak az elhatározáshoz egy, a többi okoknál erősebb indító okra van szüksége.