Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Jaschik Álmos témát, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Jaschik Álmos nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a populáris kultúrát is. Ebben a cikkben a Jaschik Álmos különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk a témával kapcsolatos szakértők véleményét és szempontjait, valamint azoknak a személyes tapasztalatait, akik közvetlenül érintettek a Jaschik Álmos-el. Ennek a cikknek az a célja, hogy az olvasók széles körben megértsék a Jaschik Álmos-et, és kritikai elmélkedésre ösztönözzék ezt a ma oly fontos témát.
Jaschik Álmos | |
Született | Jaschik Álmos Gáspár Menyhért Boldizsár 1885. január 5.[1] Bártfa |
Elhunyt | 1950. szeptember 12. (65 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar[2] |
Házastársa | Müller Mária Emília (h. 1916–1950)[3] |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1903–1907) |
Kitüntetései | Világ Igaza díj (Magyarország, 1998. július 26.)[2] |
Sírhelye | Farkasréti temető (12/1-2-3/4) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jaschik Álmos témájú médiaállományokat. | |
Jaschik Álmos (Bártfa, 1885. január 5.[4] – Budapest, 1950. szeptember 12.)[5] grafikus, festő, iparművész, szakíró művészpedagógus és jelmeztervező. A 20. század polihisztorának tartott művésze. Magániskolájából sok ismert művész került ki, mint például Kovács Margit keramikusművész.
Jaschik Ede járásbírósági díjnok és Vass Leopoldina fia. 1903-tól a Mintarajz- és Rajztanárképző-iskola tanulója volt, ahol tanárai voltak Nádler Róbert, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar. 1907-ben megszerezte rajztanári diplomáját és a Székesfővárosi Községi Iparrajziskola tanára lett és a könyvkötészeti tanműhely vezetője egészen 1920-ig. Ekkor ugyanis a főváros tanácsa a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe miatt felfüggesztette ipar-rajziskolai tanári állásából, és B-listára helyezte. Tanítványai azonban nem hagyták el mesterüket, felkeresték őt, és arra kérték, indítson számukra magániskolát, minthogy ők a történtek után otthagyták az iparrajziskolát.
Így 1920-ban létrejött Jaschik magániskolája, amelynek helyszínéül saját és felesége otthona és egyben műterme szolgált. A belépést nem tette felvételi vizsgától függővé: az ő elve az volt, hogy rajzolni bizonyos mértékig mindenki tud. A növendékek tervezői oktatásába Jaschik felesége, Müller Mária (Bp., 1898. aug. 30. – Bp., 1954. nov. 29.[6]) is bekapcsolódott.
Tanítványai révén az 1920-as évek elején kapcsolatba került Rabinovszky Máriusszal és feleségével, Szentpál Olgával, aki mozgásművészeti iskolát vezetett.
1925 és 1944 között színpadművészként és játékmesterként dolgozott Németh Antallal, aki a Nemzeti Színház rendezője, majd később igazgatója volt, és 1925-től 1927-ig díszlettervezői és színpadtörténeti előadásokat tartott Jaschik növendékeinek.
Jaschik Álmos hazánkban elsőként vezette be a színpadi makettépítés oktatását.
A harmincas években a magyar népmese-illusztráció foglalkoztatta. Ezen évektől kezd formálódni rajzművészete. Ekkor készült rajzsorozataiból származott A gyémántkrajcár című animációs mesefilmje (1942–1944). Újító jellegű mesefilm-kísérleteibe tanítványait is bevonta.
Nevéhez fűződik a második (1928–30) pengő bankjegy sorozat, valamint az 1943-as ezer pengős grafikai tervezése is.
Jaschik Álmos által tervezett magyar pengők. | Névérték, dátum | |
---|---|---|
Előoldal | Hátoldal | |
![]() |
![]() |
5 pengő - 1928 |
![]() |
![]() |
10 pengő - 1929 |
![]() |
![]() |
20 pengő - 1930 |
![]() |
![]() |
50 pengő - 1932 |
![]() |
![]() |
100 pengő - 1930 |
![]() |
![]() |
1000 pengő - 1943 |