A mai világban a Jancsovics Antal egyre fontosabbá vált különböző területeken. Akár a technológia, a politika, a kultúra vagy a mindennapi élet bármely más vonatkozása kapcsán, a Jancsovics Antal olyan releváns témává vált, amely világszerte sok ember figyelmét és érdeklődését felkelti. A társadalomra gyakorolt hatásától a jövőre nézve a Jancsovics Antal vita és elmélkedés forrásává vált, végtelen véleményeket és perspektívákat generálva. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Jancsovics Antal jelentőségét és hatását jelenlegi valóságunkra.
Jancsovics Antal | |
Született | 1937. szeptember 21. (87 éves)[1][2] Orosháza[1] |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | két gyermek |
Szülei | Jancsovics Antal Donauer Júlia |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Kitüntetései | Liszt Ferenc-díj (1987)[1] |
Zenei pályafutása | |
Aktív évek | 1963– |
Kiadók | Hungaroton Marco Polo |
Hangszer | hegedű |
Díjak | Szocialista kultúráért |
Jancsovics Antal (Orosháza, 1937. szeptember 21. –) karmester, zenetanár.
Középfokú tanulmányait 1952 és ’56 között a győri Állami Zenekonzarvatóriumban végezte Barsi Ernő (hegedű), Gerentsér Márton (ütőhangszerek) és Halmos László (zeneszerzés) növendékeként. 1956-tól a budapesti Zeneakadémián Viski Jánosnál zeneszerzést tanult, a karmesterképzőt Kórodi András irányításával végezte. További tanulmányokat folytatott Weimarban és Leningrádban Arvīds Jansonsnál. Oklevelét 1963-ban szerezte meg.
Pályáját az Operaház korrepetitoraként kezdte. 1965–66-ban a MÁV Szimfonikus Zenekarának hegedűse, egyúttal a KISZ Központi Művészegyüttesének karmestere. 1966-ban a római Santa Cecilia Akadémia karmesterversenyén diplomát kapott. 1967-től a soproni zeneiskola, 1970-től a győri zeneművészeti szakközépiskola igazgatója. 1973-tól számos mű, főként Andreas Rauch alkotásainak közreadója volt a Zeneműkiadónál. Az 1970-es évek elején a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar karmestereként komoly fejlődést ért el az együttesnél, 1975-ben vette át Sándor Jánostól a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetését. 1984-től a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vezető karmestere. 1988-ban dirigensként tért vissza az Operaházba. 1991-tól a Zeneakadémia szegedi tagozata konzervatóriumának tanára, a győri és pécsi rokonszerverzetek zenekarának karmestere.
Számos hazai zenei szervezetben töltött be vezető tisztséget. Irányította a Népművelési Intézet felsőfokú karmesterképzőjét, a Kóta zenekari bizottságának alelnöke volt. Zenetörténeti kutatásokat folytatott magyar városok zenei életének múltjáról.