A mai világban a Jakob Fugger (bankár) nagyon fontos és érdekes téma lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Jakob Fugger (bankár) olyan fontosságra tett szert, amely túlmutat a határokon, és számos területen vitatéma lett. A politikától a populáris kultúráig a Jakob Fugger (bankár) rányomta bélyegét a kortárs társadalomra, ellentmondó véleményeket és mély reflexiókat generált. Ebben a cikkben a Jakob Fugger (bankár)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak különböző szférákra gyakorolt hatását, és átgondoljuk mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Jakob Fugger | |
![]() | |
Albrecht Dürer festménye (1519 körül) | |
Született | 1459. március 6.[1] Augsburg[1] |
Elhunyt | 1525. december 30. (66 évesen)[1] Augsburg[1] |
Állampolgársága | német |
Házastársa | Sibylle Fugger (1498–)[2][3] |
Szülei | Barbara Fugger Jakob Fugger the Elder |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fugger Chapel |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Fugger témájú médiaállományokat. | |
Jakob Fugger Jakob Fugger der Reiche (magyarosan Fugger Jakab) (Augsburg, 1459. március 6. – 1525. december 30.) a középkor egyik legsikeresebb bankára. A hatalmas vagyonnal rendelkező Jakob Fugger az akkori Európa leggazdagabb emberei közé tartozott.
1459. március 6-án született egy sokgyermekes augsburgi családban. Apja, aki szegény falusi takácsként költözött Augsburgba, a két legkisebbik fiát, Ulrichot és Jakobot egyházi pályára szánta, míg a többiek a családi vállalkozásban kaptak feladatot. Jakob az atyai akarat előtt meghajolva kolostorba vonult, de mégsem lett belőle pap, mert néhány év múlva az egyik elhunyt bátyja helyét át kellett vennie az üzemben.
Fiatalkorát Firenzében és Rómában töltötte, ahol a Mediciekkel és a pápával alakított ki kereskedelmi kapcsolatokat. Ezután minden energiáját a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainak a kiépítésére fordította.
1485-től Fugger az innsbrucki takácsüzem irányítását vette át, melyért egyedül volt felelős. Tíz évvel később már a közép-európai bányászatban és az érckereskedelemben is érdekelt volt. Pénzügyi és banki tevékenysége következtében az 1510-es évek elejére a Fugger-bankház Európa egyik legnagyobb bankjává vált.
1511-re egyedüli örökösként Jakob Fuggerre szállt minden Fugger vállalkozás irányítása.
A pénzszerzésen kívül karitatív tevékenységet is folytatott. Az augsburgi szegények számára szociális házakat építtetett, melyek éves bérlete csak jelképes lakbér volt. Ennek köszönhetően az augsburgi szegények között nagy népszerűségnek örvendett. A város szegényeinek épült lakások hat utcában 250 családnak adtak otthont. Az alapítólevél szerint csak augsburgi születésű, katolikus, jó magaviseletű házasemberek találtak szállásra a Fuggerei-ban. Az egyetlen kikötés csak az volt, hogy a Fugger-család tagjaiért a bérlők naponta elmondjanak egy-egy miatyánkot, üdvözlégyet és hiszekegyet.
A "Gazdag Jakob"-ként emlegetett bankár 1525-ben utód nélkül halt meg, így vagyona unokaöccseire, Raymund Fuggerre és Anton Fuggerre szállt.