Ez a cikk részletesen és kimerítően foglalkozik a Jámbor László témával. A Jámbor László-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai hatásig. Megvitatják a kérdéssel kapcsolatos különböző álláspontokat és véleményeket, valamint a Jámbor László következményeit az élet különböző területein. Ezzel a cikkel igyekszünk teljes és objektív elképzelést nyújtani az olvasónak a Jámbor László-ről, lehetővé téve számukra, hogy alaposan megértsék annak fontosságát és lehetséges következményeit a mai világban.
Jámbor László | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1911. május 18. Mende |
Elhunyt | 1995. május 1.(83 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Hangszer | ének |
Hang | bariton |
Díjak |
|
Tevékenység | operaénekes |
Jámbor László (Mende, 1911. május 18. – Budapest, 1995. május 1.) magyar operaénekes (bariton).
Sokgyerekes családból származik. Már gyermekként kórusban énekelt. A szépen szavaló gimnazista akkor fordult végleg az éneklés felé, mikor tanára, Bárdos Lajos felfigyelt kivételes hangi adottságaira. Az érettségi után pékmesterséget tanult, s a katonai szolgálatot követően, 1933-tól a sütőiparban dolgozott, de magánúton tovább képezte hangját Makkay Pálnál. Előéneklés útján lett az Operaház ösztöndíjasa 1937-ben. Palotay Árpád vette át képzését.
1938. június 7-én debütált az öreg pap szerepében Mozart Varázsfuvolájában. Az 1940-es évek végén Rómában Manfredo Polverosinál tanult tovább. Közel négy évtizeden át, 1974-ig volt a társulat egyik vezető énekese, később nyugdíjasként is fellépett. Elsősorban Wagner műveinek bariton szerepei álltak hozzá legközelebb, de emlékezetes alakítást nyújtott számos nagy Verdi- és Puccini-szerepben is. Európa több színpadán is fellépett.
A ISWC adatbázisában húsz alkalommal szerepel a neve, ezek közül három alkalommal zeneszerzőként. Azonosítója 00015065417.