Iriomote
|
Ez a sziget a Világörökség része |
| Iriomote (西表島) | |
 | |
| Tájkép, háttérben a Komi-heggyel | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Japán |
| Prefektúra | Okinava prefektúra |
| Város | Taketomi |
| Székhely | Taketomi |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2224 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kelet-kínai-tenger, Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Jaejama-szigetek |
| Terület | 289 km² |
| Hosszúság | 29 km |
| Szélesség | 19 km |
| Legmagasabb pont | Komi-hegy (469,5 m) |
| Időzóna | JST (UTC+09:00) |
| Világörökség-azonosító | 1574-005 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
Iriomote
Pozíció Japán térképén
| |
 é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.2925, 123.8619444444424.292500°N 123.861944°EKoordináták: é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.2925, 123.8619444444424.292500°N 123.861944°E | |
| Iriomote weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iriomote témájú médiaállományokat. | |
Iriomote (西表島; Iriomote-dzsima; Hepburn: Iriomote-jima; jaejamaiul Irimutii; okinavaiul Iriumuti) a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.
A sziget 289 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 fő. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi 406 000 turista (2007-es adat) komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti Uvahara (上原港) kikötőbe, vagy a délkeleti Óhara (大原港) kikötőbe érkeznek meg. A sziget közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik. Az infrastruktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.
2021 óta a világörökség része.
Földrajz, éghajlat
Iriomote műholdfelvételen (1991 augusztus)
Iriomote-szigeti macska
Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23,4°C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18,5°C és a júliusi 28,4°C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül van. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.
Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a Komi-hegy (古見岳; Komidake), ami 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra (é. sz. 24° 33′ 29″, k. h. 124° 00′ 00″24.558055555556, 12424.558056°N 124.000000°EIriomotejima) egy aktív tenger alatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.
A szigeten található Uraucsi (浦内川; Uraucsi-gava) a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a Nakama (仲間川; Nakama-gava). A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.
Élővilág
A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét, Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.
Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely itt is megtalálható. 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja. Iriomotén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habu néven ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.
Történelem
A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.
A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.
A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.
Kultúra
Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.
Gazdaság
Sirahama kikötő
A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.
Turizmus
2007-ben a szigetre több mint 400 000-en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.
Iriomote fő látnivalói:
- mangroveerdők
- Uraucsi vízesései
- Hosizuna-no-hama, a csillaghomokkal
- Szakisimaszuó, amelyet Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának (Heritiera littoralis) tartanak
- gyümölcsösök
- Iriomote Onszen
- Tudumari-no-hama
- Tudumari-no-hama (Cukigahama part)
- Uraucsi-gava: Okinava prefektúra leghosszabb folyója
- Marijudó-no-taki: vízesés az Uraucsi folyón
- Kampire-no-taki: A Kampire vízesés egy részlete, Uraucsi folyó
- Pinaisara-no-taki: Okinava prefektúra legnagyobb vízesése
- Mangrove a Nakama folyón
- Szakisimaszuó fa: Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának tartják
- Hosizuna-no-hama (Csillaghomok part)
- Csillaghomok Hosizuna-no-hamáról: Lekoptatott foraminifera vázak a közeli zátonyokról
- Tudumari-no-hama (Cukigahama strand)
Források
- ↑ 知・旅･住 離島総合情報サイト 沖縄のしまじま (japán nyelven). Okinawa Prefecture. . (Hozzáférés: 2012. június 11.)
- ↑ Amami-Oshima Island, Tokunoshima Island, Northern part of Okinawa Island, and Iriomote Island. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)
- ↑ Introducing places of interest: Iriomote-Ishigaki National Park (Iriomote) (angol nyelven). Ministry of the Environment. . (Hozzáférés: 2012. június 11.)
- ↑ Izawa, M.: Prionailurus bengalensis ssp. iriomotensis. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. International Union for Conservation of Nature, 2008
- ↑ 環境省: イリオモテヤマネコ生息状況等総合調査（第４次）の結果について（お知らせ） (japán nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 10.)
- ↑ U.S. Navy. Poisonous Snakes of the World. New York: Dover Publications Inc. (1991). ISBN 0-486-26629-X
- ↑ 平成元年 - 平成22年 竹富町入域観光客数（年度別） (japán nyelven). 竹富町. . (Hozzáférés: 2012. február 1.)
- ↑ 井元智子: 西表島における自然環境保全と観光の両立可能性 (japán nyelven) (PDF), 2006. 03. . (Hozzáférés: 2012. február 1.)
- ↑ Hohenegger, J., Larger foraminifera as important calcium-carbonate producers in coral reef environments and constituting the main components of carbonate beach sands; examples from the Ryukyu archipelago. Archiválva 2012. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Institut für Paläontologie, Universität Wien.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iriomote című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 西表島 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Japán világörökségi helyszínei | |||
|---|---|---|---|
 | Kulturális | A Hórjúdzsi körzet buddhista műemlékei · A himedzsi várkastély · Az ősi Kiotó történelmi műemlékei (Kiotó, Udzsi és Ócu városa) · Sirakava-go és Gokajama történelmi falvak · Atombomba-dóm · Icukusimai szentély · Nara történelmi műemlékei · Nikkó szentélyei és templomai · A Guszuku területek és a Rjúkjúi Királyság műemlékei · A Kii-hegység szent helyei és zarándokútjai · Az Ivami Ginzan ezüstbánya · Hiraizumi történelmi műemlékei · Fudzsi · Tomiokai selyem-manufaktúra · A Meidzsi-kor ipari műemlékei · Le Corbusier építészeti munkái (közös Argentínával, Belgiummal, Franciaországgal, Indiával, Németországgal, Svájccal) · Okinosima sziget és kapcsolódó helyszínek Munakata térségében · Nagaszaki régió rejtett keresztény helyei · Mozu-kofunok és Furuicsi-kofunok · Dzsómon-kori régészeti feltárások Japán északi részén |  |
| Természeti | Jakusima ősi cédruserdejei · Sirakami-Szancsi bükkerdejei · Siretoko-félsziget · Ogaszavara-szigetek · Amami Ósima szigete, Tokunosima szigete, Okinava szigetének északi része és Iriomote szigete | ||
| Nemzetközi katalógusok |
|---|