Ebben a cikkben a Iannis Xenakis-et különböző perspektívákból vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét különböző összefüggésekben, valamint a mai társadalomra gyakorolt hatását. A Iannis Xenakis egy téma/elem/személy, amely felkeltette a különböző szektorok figyelmét, vitát és elmélkedést váltva ki a mai relevanciájáról. Ebben a cikkben a Iannis Xenakis-hez kapcsolódó kulcsfontosságú szempontokat fogjuk megvizsgálni, kiemelve annak különböző területekre gyakorolt hatását és jövőbeli előrejelzéseit. Részletes és kritikai elemzéssel igyekszünk elmélyülni a Iannis Xenakis összetettségében, teljes és többdimenziós látást nyújtva az olvasónak a témáról. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy felfedezze a Iannis Xenakis valódi lényegét és hatását kortárs társadalmunkra!
Iannis Xenakis | |
![]() | |
Született | 1922. május 29.[1][2][3][4][5] Brăila[6][7] |
Elhunyt | 2001. február 4. (78 évesen)[1][2][4][5][8] Párizs[9][7] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Françoise Xenakis (1953–) |
Gyermekei | Mâkhi Xenakis |
Foglalkozása |
|
Iskolái | ΕΘΝΙΚΟ ΜΕΤΣΟΒΙΟ ΠΟΛΥΤΕΧΝΕΙΟ |
Kitüntetései | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Iannis Xenakis témájú médiaállományokat. | |
Iannis Xenakis, Jánisz Xenákisz (görögül Ιάννης Ξενάκης ) (Brăila, 1922. május 29. – Párizs, 2001. február 4.) görög származású francia zeneszerző, építész.
Módos görög kereskedőcsaládban született, Édesanyja korai halála miatt tízéves korától a szpéceszi internátusban nevelkedett, ahol első komolyabb zenei képzését kapta. Az athéni politechnikumban folytatott tanulmányait a második világháború miatt meg kellett szakítania. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a görög polgárháború elől 1947-ben illegálisan vándorolt be Franciaországba. 1948 és 1960 között Le Corbusier építészirodájában dolgozott. Ekkor tervezte a brüsszeli világkiállítás legendássá vált Philips-pavilonját. A francia állampolgárságot 1965-ben kapta meg.
Az 1950-es években kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. Előbb az École Normale de Musique-ban Arthur Honegger és Darius Milhaud, majd a Conservatoire-on Olivier Messiaen növendéke volt. 1962-ben komponált először zenét számítógéppel.
A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az elektronikus zenéhez is illik, számítógépes technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint „Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”.