Üdvözöljük a IV. Hugó ciprusi király-ről szóló cikkben, amely téma ma rendkívül fontos. A IV. Hugó ciprusi király egy releváns téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük következményeit és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ebben a cikkben különböző perspektívákat és megközelítéseket fogunk megvizsgálni a IV. Hugó ciprusi király körül, elemezve annak relevanciáját a különböző kontextusokban és a társadalom különböző területein. A személyes életre gyakorolt hatásától a szakmai téren gyakorolt hatásáig a IV. Hugó ciprusi király olyan téma, amely továbbra is vitákat és vitákat generál, ezért ebben a cikkben ennek tanulmányozásába fogunk elmélyülni, hogy bővítsük ismereteinket és megértését.
IV. Hugó | |
Ciprusi Királyság királya | |
Uralkodási ideje | |
1324. március 1. – 1358. november 24. | |
Koronázása | Nicosia 1324. április 15. vagy 25. |
Elődje | II. Henrik ciprusi király |
Utódja | I. Péter ciprusi király |
Jeruzsálemi Királyság királya | |
Koronázása | Famagusta 1324. május 13. |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Lusignan-ház |
Született | 1294. Nicosia[1] |
Elhunyt | 1359. október 10. Nicosia[2][1] |
Édesapja | Guy of Lusignan |
Édesanyja | Eschive d'Ibelin |
Testvére(i) | Rupen of Montfort |
Házastársa | 1. Ibelin Mária |
Házastársa | 2. Ibelin Aliz ciprusi királyné |
Gyermekei | 1. feleségétől 1. Guido 2. feleségétől 2. Échive 3. Péter 4. János 5. Jakab 6. Tamás 7. Perrot 8. Margit |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Hugó témájú médiaállományokat. | |
IV. (Lusignan) Hugó (1294 – 1359. október 10.), Ciprus királya, címzetes jeruzsálemi király volt 1324 és 1358 között.
Jeruzsálemi Guidó és Ibelin Éschive fia, III. Hugó ciprusi király unokája volt. Nagybátyja, II. Henrik halála után foglalta el a trónt. Hugó megelégedett Ciprus kormányzásával és igyekezett gátolni, fia (a későbbi I. Péter) azon törekvéseit, hogy a nyugat-európai hatalmak bevonásával szövetséget hozzon létre a Jeruzsálemi Királyság visszahódítására.
Uralkodása idején Famagusta kikötője komolyan felértékelődött, mivel a térség többi kikötője, muzulmán kézbe került (így például Akko kikötőváros, amit az arabok foglaltak el).[3] Hugó kereskedelmi szövetséget kötött a velenceiekkel, ami konfliktushoz vezetett a genovaiakkal, akik szintén komoly kereskedelmi érdekekkel rendelkeztek a szigeten és azt követelték, hogy a király fizesse meg nekik nagybátyja, II. Henrik tartozásait. Hugónak sikerült velük is megegyezni 1329-ben.
1344-ben szövetségre lépett a velenceiekkel és a templomosokkal és e szövetség keretében sikerrel elfoglalta Szmirna városát. A következő évben a szövetség mind tengeren, mind a szárazföldön legyőzte a törököket Imbros szigeténél, ám a győztes csatát nem tudták hosszabb távon kihasználni.
Hugó kétszer nősült meg. 1307-ben Ibelin Máriát vette feleségül, majd Mária halála után, 1318-ban annak unokatestvérét, Ibelin Alizt.
Hugónak nyolc gyermeke volt. Első házasságából egy fia született:
Második házasságából négy gyermek született:
További három gyermekének anyja ismeretlen:
Hugó 1358-ban átadta a hatalmat fiának, majd a következő évben meghalt.
Előző uralkodó: II. Henrik |
Következő uralkodó: I. Péter |