III. Frigyes Vilmos porosz király
Napjainkban a III. Frigyes Vilmos porosz király nagyon fontos téma, és ez nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. A III. Frigyes Vilmos porosz király már egy ideje vita és vita tárgya, mivel hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető. Legyen szó a politikáról, a gazdaságról, a kultúráról vagy a tudományról, a III. Frigyes Vilmos porosz király-nek sikerült kivágnia magának a rést, és napjaink egyik legforróbb témájaként pozicionálnia magát. A történelem során a III. Frigyes Vilmos porosz király egy előtte és utána volt a világlátásunkban, jelentős változásokat idézve elő, amelyek közvetlenül érintették a társadalmat. Ennek a cikknek a célja, hogy rávilágítson a III. Frigyes Vilmos porosz király-re, és elemezze a társadalomra gyakorolt hatását ma, valamint a múltban és a jövőben.
| III. Frigyes Vilmos | |
 | |
| Poroszország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1797. november 16. – 1840. június 7. | |
| Elődje | II. Frigyes Vilmos |
| Utódja | IV. Frigyes Vilmos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hohenzollern-ház |
| Született | 1770. augusztus 3. Potsdam |
| Elhunyt | 1840. június 7. (69 évesen) Berlin |
| Nyughelye | mausoleum of Charlottenburg Park |
| Édesapja | II. Frigyes Vilmos porosz király |
| Édesanyja | Hessen-darmstadti Friderka Lujza |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| III. Frigyes Vilmos aláírása | |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes Vilmos témájú médiaállományokat. | |
III. Frigyes Vilmos (Potsdam, 1770. augusztus 3. – Berlin, 1840. június 7.) 1797-től haláláig Poroszország királya, 1806-ig, a Német-római Birodalom felbomlásáig Brandenburg választófejedelme, a Hohenzollern-ház tagja.
Élete, uralkodása
Frigyes kezdetben mindent megpróbált elkövetni, hogy országa elkerülje a napóleoni háborúkat, azonban 1805-ben mégis belépett a harmadik koalícióba. A tilsiti békében (1807. szeptember 9.) a Porosz Királyság elvesztette a Lengyelország felosztásaikor kapott birtokokat, akárcsak az Elbától nyugatra fekvő tartományokat. Ezek a veszteségek az akkori Porosz Királyság több mint felét tették ki.
Ezek a területi veszteségek, és Poroszország hatalmának kapcsolódó gyengülése tette lehetővé a reformerők fellépését.
1813. március 27-én III. Frigyes Vilmos hadat üzent Franciaországnak. Kiáltványa, melyet Népemhez címmel adott ki, felszabadító mozgalmakat indított, mely az 1813. október 16-19-i, lipcsei népek csatájában bontakozott ki, és amely Napóleon császár vereségét hozta.
Reformok
Poroszországban 1808-ban Heinrich Friedrich Karl vom Stein államminiszter városi rendtartási rendeletet adott ki, amelyben biztosították a municipális önkormányzatokat és megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Napóleon nyomására azonban az uralkodónak menesztenie kellett Steint, utódja, Karl August von Hardenberg azonban folytatta a reformpolitikát.
Napóleon legyőzésével és a Szent Szövetség létrehozásával azonban Európában a reakcionizmus lett az uralkodó és ezzel a reformfolyamatok megszakadtak Poroszországban.
Házasságai, utódai
- Első házassága
1793. december 24-én-ban Frigyes Vilmos (még mint trónörökös koronaherceg) feleségül vette Lujza mecklenburg-strelitzi hercegnőt (1776–1810), II. Károly mecklenburg–strelitzi nagyherceg (1741–1816) és Friderika Karolina Lujza hessen-darmstadti hercegnő (1752–1782) leányát. Tíz gyermekük született, heten érték meg a felnőttkort:
- Egy halva született leány (*/† 1794)
- Frigyes Vilmos (1795–1861), 1840-től IV. Frigyes Vilmos király, aki 1823-ban Erzsébet Ludovika bajor királyi hercegnőt (1801–1873) vette feleségül.
- Vilmos Frigyes Lajos (1797–1888), 1861-től I. Vilmos porosz király, 1871-től német császár, aki 1829-ben Auguszta szász–weimar–eisenachi hercegnőt (1811–1890) vette feleségül.
- Sarolta Friderika Lujza (1798–1860), aki 1817-ben Alekszandra Fjodorovna néven I. Miklós orosz cár felesége lett.
- Friderika (1799–1800), kisgyermekként meghalt.
- Károly porosz királyi herceg (1801–1883), aki 1827-ben Mária szász–weimar–eisenachi hercegnőt (1808–1877) vette feleségül.
- Alexandrina (1803–1892), 1822-től Pál Frigyes mecklenburg–schwerini nagyherceg felesége.
- Ferdinánd (1804–1806), kisgyermekként meghalt.
- Lujza (1808–1870), aki 1825-ben Frigyes holland királyi herceg (1797–1881) felesége lett.
- Albert (1809–1872), aki 1830-ban sógornőjét, Marianna holland királyi hercegnőt (1810–1883), Frigyes holland királyi herceg húgát, majd (válása után) 1853-ban Rosalie von Rauch kisasszonyt (1820–1879) vette feleségül.
- Második házassága
Frigyes Vilmos 1810-ben megözvegyült, 1824-ben morganatikus házasságot kötött a 24 éves Auguste von Harrach grófnővel (1800–1873), akinek utóbb a Liegnitz hercegnője címet adta. Ez a házasság gyermektelen maradt.
Trónkövetés
- Elődje: II. Frigyes Vilmos (1786–1797)
- Utódja: IV. Frigyes Vilmos (1840–1858)
Lásd még
Források
- Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 78. old.
| Előző uralkodó: II. Frigyes Vilmos |
Következő uralkodó: – (a Német-római Birodalom megszűnt) |
| Előző uralkodó: II. Frigyes Vilmos |
Következő uralkodó: IV. Frigyes Vilmos |
