Huzella Elek

Mai cikkünkben a Huzella Elek lenyűgöző világát kutatjuk, amely téma évtizedek óta lekötötte az emberiség figyelmét. A kezdetektől a jelenlegi hatásokig a Huzella Elek alapvető szerepet játszott életünkben, befolyásolva azt, ahogyan gondolkodunk, viselkedünk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ebben a cikkben a Huzella Elek különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, történelmi jelentőségétől a mai relevanciáig, mélyreható és átfogó betekintést nyújtva erre az érdekes témára. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezőútra, miközben felfedezzük a Huzella Elek titkait és csodáit.

Huzella Elek
Életrajzi adatok
Született1915. augusztus 24.
Budapest
Elhunyt1971. december 15. (56 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaCsanak Éva
GyermekeiHuzella Péter, Huzella Dóra
SzüleiHuzella Tivadar
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajokversenymű, kamarazene, kantáta, dal
Aktív évek1939–1971
Tevékenységzeneszerző, zeneelmélet-tanár, karnagy
KiadókEditio Musica Budapest

Huzella Elek (Budapest, 1915. augusztus 24. – Budapest, 1971. december 15.)[1] magyar zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára.

Családja

Szülei dr. Huzella Tivadar biológus és Eleőd Mária Fabiola,[2] felesége Csanádi Éva (házasságkötés: Budapest, 1948),[1] fia Huzella Péter gitáros, zeneszerző.[3]

Élete

Siklós Albert tanítványa volt a Zeneakadémián, mellette bölcsészdiplomát szerzett. Doktori disszertációját Claude Debussy életműve címmel védte meg.

Pályáját 1939-ben különböző üzemi kórusok karnagyaként kezdte. 1943-tól 1945-ig a Magyar Rádió munkatársaként előbb zenei szerkesztő, majd a felszabadulás évében a zenei osztály helyettes vezetője lett. Ez után rövid időre szövőgyári munkára kényszerült. 1947-ben, a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanáraként került az oktatásba. 1949-ben a frissen megalakult Állami Zenegimnázium (a mai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium elődje) zeneszerzéstanára lett, és ezt a pozícióját korai haláláig megtartotta. Mellette tanított budapesti körzeti zeneiskolákban is.

Huzella otthona a budapesti művészélet egyik központi helye volt.[4] Tagja volt egy szabadkőműves páholynak is.[5]

A zeneszerzésen kívül fordított is franciából, így készített magyar változatot Debussy Pelléas és Mélisande-jából és dalok szövegét is átültette. Több cikke is megjelent.

Emlékére írta barátja, Kováts Barna (1920–2005) Sur le Tombeau d'E. Huzella c. gitárdarabját, és utolsó tanítványainak egyike, ifj. Király László (1954–) Preludium. In memoriam Huzella Elek c. orgonaművét.

Művei

  • Vonóshatos (1940)
  • Noktürn (zenekarra, 1943)
  • Három tánc gitárra. In memoriam Domenico Scarlatti
  • 4 virágének (énekhangra és gitárra)
  • Archaikus táncok (szextett)
  • Édesanyám rózsafája (vegyeskarra, 1952)
  • Patak vára (oratórium, 1954)
  • Meditation (zenekarra, 1955)
  • Két dal (énekhangra és zongorára, 1956)
  • Epilogue. B–A–C–H (orgonára, 1957)
  • Zenekari szvit (1957)
  • Két vietnámi népdal (énekhangra és zongorára, 1959)
  • Rapszódia (zongorára, timpanira és vonószenekarra, 1959)
  • Emlények (zenekari dalciklus bariton hangra, 1959)
  • Concertino lirico (versenymű fuvolára és vonószenekarra, 1963)
  • Miser Catulle (kantáta Kodály Zoltán halálára, 1967)
  • Kim és Kió (kantáta, 1969)

Díjai, elismerései

  • 1957 – Vercelli nemzetközi zeneszerzőverseny, I. díj

Jegyzetek

  1. ↑ a b Budapest XIII. kerületi állami halotti anyakönyv 2514/1971.
  2. ↑ névpont.hu
  3. ↑ 'Garabonciás Péter én vagyok. – Interjú Huzella Péterrel'. . (Hozzáférés: 2014. október 14.)
  4. ↑ Déri Gábor: A gitár Magyarországon a 20. század első felében'. . (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  5. ↑ Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, 2005. Szerző kiad. ISBN 9789634463405

Források

További információk

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap