Henry van de Velde

A mai világban a Henry van de Velde nagyon fontos és érdekes téma a társadalom számára. Az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatásától a gazdaságra és a politikára gyakorolt ​​hatásáig a Henry van de Velde globális vitát váltott ki következményeiről és lehetséges megoldásairól. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Henry van de Velde különböző aspektusait, elemezve annak eredetét, fejlődését és jövőbeli kilátásait. A mentális egészségre gyakorolt ​​hatásától a kortárs társadalomban betöltött szerepéig a Henry van de Velde elkerülhetetlenül jelenlévő témává vált az életünkben, elmélkedéseket és vitákat generálva, amelyek célja, hogy megértsék hatókörét és következményeit. Ez a cikk egy kimerítő elemzésen keresztül igyekszik megvilágítani a Henry van de Velde-et, és olyan panorámaképet kínál, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük annak fontosságát a jelenlegi környezetben.

Henry van de Velde
1904-ben
1904-ben
Született1863. április 3.
Antwerpen
Meghalt1957. október 15. (94 évesen)
Zürich
SírhelyTervuren Communal Cemetery
Nemzetiségebelga
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry van de Velde témájú médiaállományokat.

Henry van de Velde (Antwerpen, 1863. április 3. – Zürich, 1957. október 15.) belga festő, építész, bútorkészítő. Az Art Nouveau kialakulásához - Victor Horta mellett - nagyban hozzájárult.

Élete

Először ő is festőnek tanult Antwerpenben, majd építészettel és iparművészettel folytatta tanulmányait. 1895-ben építette meg saját házát Brüsszelben. 1896-ban mutatta be lakberendezési tárgyait Samuel Bing galériájában, a párizsi "L'Art Nouveau"-ban. Ekkor tett szert nemzetközi hírnévre.

1898-ban egy avantgárd klub, a "Le Vignt" tagja lett, ahol megismerkedett az angol "Arts and Crafts" mozgalommal, William Morris képviselőjeként.

Több könyvet és esszét is megjelentetett eredeti művészeti elképzeléseiről. Ezek:

  • Le Déblaiement d'Art (1895)
  • Renaissance in Arts end Crafts (1901)
  • Vom neuen Stil (1907)

Nagyrészt Németországban dolgozott, ahol igen nagy megbecsültségnek örvendett. 1900-ban megnyitotta brüsszeli műhelyének berlini fiókját. 1902-ben meghívták Weimarba, egy Arts and Crafts - elvű iskola alapításhoz. Az iskola 1906-tól 1914-ig az ő irányításával működött, és később mint Bauhaus (1919.) vált a modern mozgalmak központjává.

Henry van de Velde által tervezett szék

A modernizmus és funkcionalizmus előfutáraként és teoretikusaként Henry van de Velde az Art Nouveau mozgalom vezető iparművésze volt. Kidolgozta személyes kortárs stílusát a bútortervezésben.s megkísérelte annak átültetését az építészetbe (Weimar: Iparművészeti Múzeum terve, Iparművészeti Iskola, ez utóbbiból lett 1919-ben a (Bauhaus). Az első absztrakt stílusú Art Nouveau művészként a forma és a funkció egyesítésének koncepcióját fejlesztette ki.

A tárgyak óriási skálájában tervezett, úgymint építészeti munkák, egységes belső dekoráció, bútor, kerámia, fémmunkák és ékszerek. Bútortervezései lineárisak, innovatív dekorációkkal és kifejező ornamentikával részletezettek melyeket erős tradicionális elemekkel kevert. Hortával ellentétben az organikus (természeti) díszítőmotívumokat kerülte.

Művei

Épületek

  • Van de Velde House, Brüsszel, Belgium (1895)
  • Havana Company Store, Berlin, Németország (1899)
  • Interior of Folkwang Museum, Hagen (1900)
  • University Library, Ghent, Belgium (1935)

Belsőépítészet

  • Drezda: Kiállítási csarnok (1906)
  • Weímar: Nietzsche. Archívum (1903)

Bútorok

  • U.N. "Babszem-íróasztal" és dolgozószoba-belső.
  • szekrények és szekreterek
  • íróasztalok és székek tölgyből, bronzból, rézből és bőrből, velük társított elektromos lámpákkal és fémmunkákkal,
  • porcelán étkészletek. fém evőeszközkészletek
  • fa karosszékek bőr díszítéssel

Források

  • Szerk.: A századvég és századelő (A művészet története sorozat) – Bp. 1988. Corvina K. – ISBN 963-13-2393-5
  • K. J. Sembach: Szecesszió – Bp. 1999. TASCHEN / Vince K. - ISBN 3-8228-2023-7
  • Szerk.: Művészettörténeti ABC – Bp. 1961, Akadémiai / Terra K - ….
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Reform und Avantgarde - Taschen, Köln 2006. - ISBN 3-8228-2222-1
  • Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet - Bp. 1961. Műszaki K. - ETO 72 036
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Der Kunst des 20. Jahrhunderts) (p. 41, 43, 45, 47, 103, 117, - R. Piper & Co. Verlag, München 1957.
  • Szerk.: Művészlexikon (4/p.699) – Corvina K. Bp. 1995 - ISBN 963 13 3967 X


weimari műtermében

További információk