Hegyi réce
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hegyi réce-hez kapcsolódó különböző szempontokat és annak a kortárs társadalomra gyakorolt hatását. A kezdetektől napjainkig a Hegyi réce számos területen döntő szerepet játszott, befolyásolva azt, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. Ezeken az oldalakon elemezzük fejlődését, sokrétűségét és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Szakértőkkel készített interjúkon, friss kutatásokon és konkrét példákon keresztül elmélyülünk a Hegyi réce univerzumában, hogy megértsük jelentőségét és lehetséges jövőbeli következményeit.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Aythya marila (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyi réce témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi réce témájú médiaállományokat és Hegyi réce témájú kategóriát. |
A hegyi réce (Aythya marila) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó vízimadár.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Anas nembe Anas Marila néven.[3]
Alfajai
- Aythya marila marila (Linnaeus, 1761)
- Aythya marila nearctica Stejneger, 1885[2]
Előfordulása
Izlandon, Skandinávián keresztül, Oroszország északi részén, Kamcsatkáig költ, télen inkább a tengerpartokra vonul, de megtalálható a szárazföld tavainál is.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul, kis számban át is telel. Rendszeres vendég november és április között.[5]
Megjelenése
Testhossza 42–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 72–84 centiméter, testtömege pedig 700–1300 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím.[5]
 |
 |
Életmódja
Tápláléka főként állati eredetű, csigákat, kagylókat eszik, de rovarokat és magvakat is fogyaszt.[5] Az élelemért 2-5 méter mélyre is lemerül.
Szaporodása
Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. Vegyes csapatokban, telepesen költ. A fészekalj 7-9 tojásból áll, melyen 24-25 napig kotlik. A fiókák 50 nap múlva válnak önállókká.[5]
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európai állománya stabil. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
- ↑ a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
