Hankó Béla

A Hankó Béla témája az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. A hosszú múltra visszatekintő és a társadalomban állandó relevanciával rendelkező Hankó Béla olyan téma, amely vitákat és reflexiókat váltott ki a különböző szektorokban. A mindennapi életre gyakorolt ​​hatásától a politikára és a kultúrára gyakorolt ​​hatásig a Hankó Béla sokrétű témának bizonyult, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ebben a cikkben elmélyülünk a Hankó Béla különböző aspektusaiban, elemezve annak eredetét, fejlődését és relevanciáját a mai világban.

Hankó Béla
SzületettHankó Béla Dávid László
1886. július 5.[1]
Poprád
Elhunyt1959. november 16. (73 évesen)[2]
Toronto
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem ( – 1900-as évek)
Halál okaszívinfarktus[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hankó Béla témájú médiaállományokat.

Hankó Béla (Poprád, 1886. július 5. – Toronto, 1959. november 16.) magyar zoológus, ichthiológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár, természettudományi szakíró. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hankó”.

Életpályája

Hankó Artúr fürdőorvos és Burger Gizella fiaként született evangélikus családban. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője. A Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatójának nevezték ki 1927-ben.

A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézetben a megalakulástól két éven keresztül igazgató és egyben a balatoni osztály vezetője, míg a társigazgató Verzár Frigyes az általános biológiai osztály élén állt. 1929-től a debreceni egyetemen az állattan tanára. Az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársaként 1940 és 1944 között a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője. Emil Racoviță nagy tisztelője volt és a háborús évek alatt ő gondoskodott, a jeles román tudós Kolozsváron maradt könyvtárának és laboratóriumi felszerelésének hiánytalan megőrzéséről. Élete vége felé 1957-ben kivándorolt Kanadába.

Felesége Raichl Melánia volt, Raichl Károly és Szászy Mária lánya, akivel 1918. július 25-én Budapesten kötött házasságot.[4]

Munkássága

Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (Balaton) és az ichthyológia területén jelentős. Nevéhez fűződik a kisázsiai, elsősorban a török halfauna feltárásának a kezdete. Számottevőek a háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is. Az állatrendszertan területén ismert az Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján című dolgozata, melyet a kolozsvári egyetem természettudományi Acta sorozata közölte (Kolozsvár 1941). Több önálló szakmunkája közül kettő Kolozsvárott jelent meg: A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kolozsvár 1942); Székely lovak (Kolozsvár 1943).

Nemcsak nagyszámú tudományos és ismeretterjesztő értekezést írt, hanem igen sok gyakorlati irányú közleményt is, például összeállította 25 év halászati irodalmát is. A halfauna kutatására a Halászati Egyesület Répássy Miklós kezdeményezésére halrajzi bizottságot alakított, amelynek munkáját nagyban megkönnyítette Unger Emil kitűnő Magyar Édesvízi Halhatározó-ja (1919).

Munkái

Nevéhez köthető fajok

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/05939.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ https://www.zobodat.at/personen.php?id=7295
  3. ↑ http://real-j.mtak.hu/8047/1/AllataniKozlemenyek_57.pdf
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 607/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 26.)

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek