Házi Jenő
Ebben a cikkben a Házi Jenő fontosságát a mai társadalomban tárgyaljuk. A Házi Jenő számos területen releváns témává vált, a politikától a populáris kultúráig. Hatása világszerte kiterjed, vitákat és elmélkedéseket generál az életünkre gyakorolt hatásáról. Részletes elemzésen keresztül a Házi Jenő különböző perspektívái és megközelítései kerülnek feltárásra azzal a céllal, hogy megértsék valódi természetét és jelentését a jelenlegi kontextusban. Továbbá megvizsgáljuk a Házi Jenő implikációit és következményeit a mai világban, így teljes áttekintést adva annak relevanciájáról és jelentőségéről.
| Házi Jenő | |
| Született | 1892. április 16. Vásárút |
| Elhunyt | 1986. február 10. (93 évesen) Sopron |
| Foglalkozása | történész, levéltáros |
Házi Jenő (Vásárút, 1892. április 16. – Sopron, 1986. február 10.) történész, levéltáros, 1922-től vitéz, a Soproni Városi Levéltár utolsó főlevéltárosa, MTA levelező tagja (1938).
Életpályája
A Csallóközben született. A pozsonyi királyi katolikus gimnáziumban érettségizett. 1914-ben a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tanulmányait kitűnő bizonyítványokkal végezte. Doktori disszertációját Detrekő várának középkori történetéről írta. Az előző főlevéltáros, Kugler Alajos 1915-ös halálát követően 1917-ben pályázott a Soproni Városi Levéltárban megüresedő állásra. A város akkori főispánja, Bán Endre azonban minden pályázat mellőzésével, Csánki Dezső és Fejérpataky László ajánlására őt nevezte ki a városi főlevéltárnoki posztjára, de katonai szolgálata miatt ezt csak 1918-ban foglalhatta el. Hadnagyként szolgált Szászvárosban, Hunyad vármegyében. Az orosz és a román fronton harcolt. Vitézségéért 1915-ben Ferenc József királytól megkapta az Arany Vitézségi Érmet, 1917-ben IV. Károly királytól a Bronz Katonai Érdemérmet („SIgnum Laudis") a kardokkal, valamint Vilmos német császártól a névre szóló másodosztályú német Vaskeresztet. A katonai szolgálat alól 1918. szeptember közepén mentesült, mint súlyosan sebesült tiszt, akit harctéri szolgálatra alkalmatlannak minősítettek. Ekkor látott hozzá az elhanyagolt és rendezetlen levéltár rendezéséhez és okleveleinek kiadásához. A városban hamar gyökeret eresztett, megnősült, házat épített. 1921-ben részt vett a soproni népszavazás Magyarország melletti agitációjának megszervezésében. Legismertebb munkája, a Sopron szabad királyi város története című, 13 kötetes okmánytár is a szavazásnak köszönhető, mivel a törvényhatósági bizottság a szerencsés kimenetel feletti örömében, az első kötet megjelenését követően, határozatilag mondta ki, hogy a város történetét megíratja, vállalva a felmerülő költségeket. A megszavazott várostörténeti monográfia azonban nem készült el, erre Házi egyszemélyes munkálkodása nem volt elegendő. Vagyonos polgárként, konventtagként a későbbiekben is hozzájárult a várospolitika alakulásához. Levéltárelméleti kérdésekkel is foglalkozott. Munkásságáért 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1938-tól tagja volt az akkoriban meginduló Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. A Gestapo 1944. december 16-án letartóztatta. 1946-ban a városi törvényvhatósági bizottság küldötteként eredményesen tiltakozott a kormánynál a német anyanyelvű soproniak kitelepítése ellen. 1948-ban lemondott a soproni Katolikus Konvent elnökségéről. 1950-ig, kényszernyugdíjazásáig állt a levéltár élén. A Soproni Városi Levéltárat az azonos törvényhatósági jogállású vármegyei levéltárral ezután vonták össze.
Munkássága
Rendkívül sokrétű munkásságot fejtett ki. Több könyv, számtalan kisebb-nagyobb tanulmány jelent meg a tollából Sopron egyház- és zenetörténetéről, gyógyszerészetéről, a városi polgárjog megszervezéséről. Egyik legjelentősebb munkája a 13 kötetes oklevéltár megjelentetése, melyben 1526-ig bezárólag közölte a város összes oklevelét, végrendeletét, számadáskönyveit és egyéb feljegyzéseit. A legrégebbi anyagot, az 1162. és 1406. évek közötti 371 darab oklevelet egy kötetben még 1921 márciusában nyomtatásban kiadta. Soproni polgárcsaládok 1535–1848 című munkája a helytörténet- és családkutatás alapvető kézikönyve.
Művei
- Detrekő vára a középkorban. Budapest, 1917
- Sopron szabad királyi város története I. 1-7., II. 1-6. 1921-43.
- Sopron szabad királyi város levéltára In: Levéltári Közlemények 1923 227-247.
- Sopron a régi magyar irodalomban. Budapest, 1937
- Sopron város legrégibb német nyelvű oklevele. Soproni Szemle, 17. 1963. 2. - p. 169-170.
- Soproni polgárcsaládok. 1982
- Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 2000
Emléke
Irodalom
- Magyar katolikus lexikon
- Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére. Sopron, 1993. (Műveinek bibliográfiájával)
- Házi Jenő életrajzi adataira: Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága In: Házi Jenő Emlékkönyv Sopron 1993 9-27.
- Házi Sopronba kerüléséről: Varga Imréné: Házi Jenő hagyatéka a Soproni Levéltárban In: Házi Emlékkönyv 27-63.
- Katona Csaba 2012: "Én szívesen dolgoztam a Társulat érdekében..." - Házi Jenő és a Magyar Történelmi Társulat 1932. évi soproni vándorgyűlése. Soproni Szemle 66/4, 318–329.