Gyöngyösi Levente

A Gyöngyösi Levente téma a történelem során a vita és az érdeklődés kimeríthetetlen forrása volt. A Gyöngyösi Levente létrejötte óta megragadta a kollektív képzeletet, és emberek millióiban keltette fel a kíváncsiságot szerte a világon. Társadalomra gyakorolt ​​hatása és relevanciája különböző területeken, mint például a kultúra, a politika, a tudomány vagy a technológia, egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gyöngyösi Levente számos aspektusát, eredetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig, elemezve következményeit és időbeli alakulását.

Gyöngyösi Levente
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1975. június 8. (49 éves)[1][2]
Kolozsvár[1][2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaGutlébeth Nikoletta (h. 2009. március 28.–)
GyermekeiGyöngyösi Hanga
Foglalkozásazeneszerző
Iskolái
Kitüntetései
Zenei pályafutása
Műfajokopera
oratórium
egyházzene
énekkari művek
szimfónia
Aktív évek1992–
Kiadók Kontrapunkt Zeneműkiadó Kft.
BMC Music
Hungaroton
EgyüttesOrfeo Zenekar
Kapcsolódó együttes(ek)Budafoki Dohnányi Zenekar

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyösi Levente témájú médiaállományokat.

Gyöngyösi Levente (Kolozsvár, 1975. június 8. –) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész. 2005-ben bemutatott Babits Mihály regénye nyomán írott A gólyakalifa című operája az egyik legjelentősebb a 21. századi magyar operák közül.

Élete

A kolozsvári születésű zeneszerző néhány héttel a romániai forradalom kitörése előtt települt Magyarországra. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Konzervatórium zeneszerzés (Fekete Győr István) és zongora (Sweitzer Katalin) szakán kezdte. Már 1992-ben bemutatták első jelentős művét, a Sinfonietta zenekari darabot. 1993 és ’99 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahova egyből a II. évfolyamra vették fel, Orbán György zeneszerzés-növendéke volt.

1999-től rendszeresen közreműködött continuojátékosként az Orfeo Zenekar koncertjein. Már az akadémiai évek alatt, 1997 és ’99 között tanított a Bartók Konzervatóriumban transzponálást, partitúraolvasást és korrepetitorként is dolgozott. 2002 és 2010 között a Zeneakadémia tanársegédeként oktatta konzervatóriumi tárgyait. Egy tanévig (2011–2012) a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzéstanára volt. Ezt követően az akadémián a vonós tanszék continuotanára volt. Jelenleg szabadúszó komponista. 2018-tól a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője.

2015-ben Japánban tartott előadókörutat. Több helyi énekkar szólatta meg műveit. Világszerte részt vesz kórusversenyek zsűrijében.

Főbb művei

  • Sinfonietta (1992, zenekarra)
  • A gólyakalifa (komponálás: 2000, bemutató: 2005. május 28., Magyar Állami Operaház, opera)
  • Istenkép (2006, kantáta Szőcs Géza szövegére)
  • Lukács-passió (2008, vegyeskar, zenekar)
  • I. szimfónia (2009, mezzoszoprán, leánykar, vegyeskar, zenekar)
  • Missa Vanitatum vanitatis (2010)
  • III. (Születés) szimfónia (2012, szoprán, zenekar)
  • Sinfonia concertante (2013, négy ütősjátékosra és zenekarra)
  • IV. (Az Illés szekerén) szimfónia (2015, az Illés-együttes dalai nyomán, szoprán, vegyeskar, zenekar
  • A Mester és Margarita (2017, opera-musical Mihail Afanaszjevics Bulgakov regénye nyomán, librettó: Várady Szabolcs, koncertszerű bemutató: Miskolci Operafesztivál)

Filmjei

  • Álomból valóság (2002, dokumentum-tévéfilm, zeneszerző)
  • Kortársaim (2008, dokumentum-tévéfilm, szereplő)

Díjai, elismerései

Jegyzetek

Források