Mai cikkünkben a Gyémánt László (festő) izgalmas világába fogunk beleásni. A következő néhány sorban a Gyémánt László (festő)-hez kapcsolódó különböző oldalakat, tapasztalatokat és ismereteket fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet nyújtsunk a témáról. A keletkezésétől a legfrissebb alkalmazásaiig minden lényeges szempontot megvizsgálunk, hogy teljes mértékben megértsük a Gyémánt László (festő)-et és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Tekintet nélkül a Gyémánt László (festő)-gyel kapcsolatos előzetes ismereteinek szintjére, ez a cikk mindenkinek szól, aki többet szeretne megtudni erről a témáról. Készüljön fel tehát, hogy felfedezzen mindent, amit valaha is tudni akart a Gyémánt László (festő)-ről!
Gyémánt László | |
![]() | |
A Fészek Klubban (Eifert János felvétele) | |
Született | 1935. július 26. (89 éves)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gyémánt László témájú médiaállományokat. | |
Gyémánt László (Budapest, 1935. július 26.–) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba járt Viski Balás László tanítványaként Nála sajátította el a kötelező akadémikus rajztudást és a virtuóz technikát. 1957-től 1963-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Hincz Gyula voltak a mesterei. Kezdeti munkái, főiskolai művei is mesterművek. Rajzait Barcsay alakos tanulmányaihoz mérték, festészeti készségét pedig Karlovszky Bertalanéhoz hasonlították. Pályafutását a Csernus Tibor által kezdeményezett Magyar Szürrealisták csoportjában kezdte. Az 1960-as évek elején pop-art hatású montázsszerű, szürreális-naturalista képeket alkotott. Fenegyereknek számított a féldiktatúra szemében. Pályája elejétől egyaránt jellemzi az oldottabb festésmód és a naturálisan precíz ecsetkezelés, a színes és a sötétbarnás, többnyire tónusosan festett képek sorozata. 1964-től minden országos jellegű tárlaton szerepelt, 1965-ben a bécsi Europahausban állított ki. 1966-ban a bécsi Fuchs Galériában lett volna kiállítása, találkozhatott volna Salvador Dalíval, de nem kapott útlevelet. 1968-ban hivatalosan hívták a hollandiai Magyar Napokra kiállítani, de mást küldtek helyette. Ugyanebben az évben a zebegényi szabadiskola egyik alapítójaként tevékenykedett. Szintén 1968-ban személyesen Aczél György tiltatta be Gyémánt kiállítását a legendás Eötvös-klubban, méghozzá a megnyitó napján. A három té korszakában a tiltott kategóriában szerepelt.
Festészetének fő vonala az 1960-as évektől folyamatosan alkotott dzsesszképek sorozata. 1970-ben egy kölni csoportos tárlat résztvevője, ahol a tartózkodási engedélye meghosszabbításáért folyamodott. Amikor azt a magyar követség megtagadta, Londonba költözött ahol politikai menedéket kért, majd megszervezte a Group Five nevű művészeti csoportot. 1973-ban Bécsbe települt át és magánrajziskolát nyitott. Hat év után megkapta az osztrák állampolgárságot. Távollétében itthon két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték.
1982-ben hazatért. Hazatérését követően ismét tevékenyen részt vett a hazai művészeti életben. A Művészeti Alap tagja, 1986-ban sikeres gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. 1987-ben megalapította az Óbudai festőiskolát.
Stílusa 1989-es amerikai útja után vált oldottabbá. Ekkor nagyméretű képeket festett. Nevezetesek dzsessztárgyú képei, számos híres dzsessz-, illetve rockzenészről készített portrét.
Gyémánt László szívesen festi művésztársait. Például Darvas Ivánt és Garas Dezsőt, azaz Vladimirt és Estragont a Darvas rendezte, emlékezetes Godot-ban. Ennek az előadásnak Gyémánt László volt a díszlet- és jelmeztervezője. De készített portrét – többek között – Amerigo Totról, Frank Jánosról, Határ Győzőről, Kállai Ferencről, Menzelről, Kertész Imréről, Faludy Györgyről, Markó Ivánról, Psota Irénről, Székhelyi Józsefről, Eszenyi Enikőről és Szabó Istvánról is. Kft. című festményén Roosevelt, Churchill és Sztálin látható, Jaltában. Ez a kép – sok más Gyémánt-festménnyel együtt – a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, ahol Blues in the Night című képe is látható. Fotózással is foglalkozik, fotóit felhasználja képeihez amelyeket gyémántográfiának nevez. Díszlettervezéssel és reklámgrafikával is foglalkozik, de rézkarcokat is készít.
Művei hazai és külföldi múzeumokban találhatók.