A Guy Mollet területén számos vizsgálat, vita és vita alakult ki az évek során. Megalakulása óta a Guy Mollet nemcsak akadémiai szinten, hanem általában véve is a társadalom érdeklődésének tárgya. Hatása olyan mértékű volt, hogy a mindennapi élet különböző területeit áthatotta, a kultúrától, a politikától, a gazdaságtól a technológiáig. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Guy Mollet jelentőségét, következményeit és befolyását a mai világban. Eredetétől napjainkig elemezzük fejlődését és a mai társadalomban betöltött szerepét.
Guy Mollet | |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1956. február 1. – 1957. június 13. | |
Előd | Edgar Faure |
Utód | Maurice Bourgès-Maunoury |
Született | 1905. december 31. Flers |
Elhunyt | 1975. október 3. (69 évesen) Párizs |
Párt | Szocialista Párt (Franciaország) |
Foglalkozás |
|
Halál oka | szív- és érrendszeri betegség |
Díjak |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Guy Mollet témájú médiaállományokat. |
Guy Mollet (Flers, 1905. december 31. – Párizs, 1975. október 3.) francia politikus, tanár, a Negyedik Francia Köztársaság 17. miniszterelnöke.
Apja szövőmunkás volt, harci gáztámadás következtében munkaképtelen hadirokkantként tért vissza az első világháborúból. Guy Mollet állami ösztöndíjjal tanulhatott. 18 évesen csatlakozott a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciójához. Lille-ben szerzett angoltanári diplomát. 1936 és 1944 között Arrasban tanított, és a megyében a Pedagógusok Szövetségének főtitkári tisztségét töltötte be. Részt vett az ellenállásban, 1942–44-ben Pas-de-Calais-ban szervezte a polgári és katonai ellenállást.
Franciaország felszabadulása után Arras polgármesterévé és Pas-de-Calais nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Mandátumát később is megtartotta. Részt vett 1945-ben az új alkotmány megszövegezésében. 1946-tól 1969-ig töltötte be a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciójának főtitkári tisztségét. Léon Blum harmadik kormányában államminiszter, majd 1950/51-ben René Pleven kormányában az Európa Tanács ügyeiért felelős államminiszter.
Henri Queuille harmadik kormányának miniszterelnök helyettese. 1952-től az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésének tagja, 1954–1956-ban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke.
1956. február 1-jén, René Coty elnöksége idején kormányt alakított. Megbízatását azzal kezdte, hogy változtatni akart Franciaország algériai politikáján. Leváltotta Jacques Soustelle-t, Francia Algéria kormányzóját, aki szimpatizált a francia telepesekkel. Helyére Georges Catroux tábornokot akarta kinevezni, de a telepesek heves ellenállásába ütközött. Kormánya teljes függetlenséget adott Marokkónak 1956. március 2-án, és Tunéziának március 20-án. Miniszterelnöksége idején Franciaország Nagy-Britanniát támogatta a szuezi válságban és kormányzása alatt írták alá a római szerződést. 1958/59-ben államminiszter Charles de Gaulle első kormányában. 1969-ben a Francia Szocialista Párt tagja lett.