Grandpierre Emil

A Grandpierre Emil témája az évek során érdeklődést és vitát váltott ki. Megalakulása óta a Grandpierre Emil minden korú és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Ahogy a társadalom fejlődött, úgy nőtt a Grandpierre Emil jelentése és jelentősége. Ebben a cikkben a Grandpierre Emil történetét, hatását és jövőbeli vonatkozásait tárjuk fel, átfogó és kiegyensúlyozott képet nyújtva, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy jobban megértsék a Grandpierre Emil fontosságát a mai világban.

Ez a szócikk idősebb Grandpierre Emilről, a Nagy Péter írói álnéven is író regényíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Grandpierre Emil (egyértelműsítő lap).
Grandpierre Emil
Született1874. november 18.
Nagykanizsa
Elhunyt1938. április 7. (63 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKolozsvári Grandpierre Emil
Foglalkozásaíró,
jogász,
politikus,
szakíró
SírhelyeFarkasréti temető (7/4-1-103)
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.
Id. Grandpierre Emil és Kolozsvári Grandpierre Emil sírja a Farkasréti temetőben

Idősebb Grandpierre Emil (írói álneve Nagy Péter) (Nagykanizsa, 1874. november 18. – Budapest, 1938. április 7.) regényíró, jogtudományi és politikai író, Kolozsvári Grandpierre Emil és Grandpierre Edit apja.

Életútja

Régi francia hugenotta családból származott, dédapja Svájcból költözött Kolozsvárra, ahol francia-német nyelvmester lett. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban, Nagyszeben és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte 1893-ban. 1899-ben jogi doktorátust szerzett, majd a kolozsvári törvényszéken joggyakornok, majd járásbíró, ítélőtáblai tanácsjegyző, végül törvényszéki tanácsvezető bíró volt. 1918. december 1-jétől a Károlyi Mihály-kormány megbízásából Kolozsvár és Kolozs megye főispán-kormánybiztosa lett. Az eskütétel megtagadása után a román hatóságok tőle vették át a hatalmat 1919. január 18-án.

Ő volt a Pásztortűz névadója és egyik alapítója. Az 1921-ben megalakult Magyar Szövetség egyik szervezője, ügyvezető alelnöke, illetve 1922-ben a Magyar Nemzeti Párt elnöke lett. 1922 és 1925 között az Országos Magyar Párt alelnöke volt. 1925-ben áttelepült Magyarországra és közigazgatási bíróként dolgozott Budapesten.

Művei

  • Ó, kedves Kolozsvár!, Berlin, 1926
  • Három egyfelvonásos színdarab, Kolozsvár, 1926
  • A Szamos-parti ház, regény, Kolozsvár, 1927
  • A főtéri nagy ház, regény, Kolozsvár, 1933

Források

Külső hivatkozások