Ma a Goran Ivanišević-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy aktualitást kapott. A Goran Ivanišević olyan téma, amely ellentmondó véleményeket generál, és amely különböző területeken vita tárgyát képezi. Jelentősége abban rejlik, hogy milyen hatással van a mai társadalomra, és hogyan befolyásolja az emberek mindennapi életét. Ebben a cikkben a Goran Ivanišević-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük következményeit és mai relevanciáját. Kétségtelen, hogy a Goran Ivanišević olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és érdemes alaposan megérteni.
Goran Šimun Ivanišević (1971. szeptember 13. –) egykori horvát hivatásos teniszező. 2001-ben három elveszített wimbledoni döntő után (1992, 1994, 1998) ő lett az eddigi egyetlen teniszező, aki szabadkártyásként nyert Wimbledonban. Ekkor 125. volt a világranglistán, és egy hosszú sérülésből tért vissza, legtöbben már leírták,
és kezdett úgy bevonulni a köztudatba, mint a legjobb teniszező, aki soha sem nyert Grand Slam-tornát.
Minden elvárást felülmúlva azonban beverekedte magát a döntőbe, ahol egy ötszettes csatában felülkerekedett Patrick Rafteren.[1] A 2001-es wimbledoni győzelem lett végül Ivanišević hattyúdala, ezután visszavonult ideiglenesen, majd a 2004-es wimbledoni torna után végleg.
Az 1992-es barcelonai olimpián egyéniben és párosban is bronzérmet szerzett az újonnan alakult horvát nemzetnek.
Ivanišević szervája volt a tenisztörténelem egyik legjobbja, ő tartja az egy évben adogatott legtöbb ász rekordját: 1996-ban 1477-et ütött. A nagyobb sikerek elérésében legtöbbször a heves vérmérsékletéből származó mentális kiegyensúlyozatlansága gátolta meg.