Giovanni Verga

Ebben a cikkben a Giovanni Verga témáját járjuk körül, amely szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. Megalakulása óta a Giovanni Verga nagy érdeklődés és vita tárgyát képezi, és sokféle véleményt és elméletet generált. A történelem során a Giovanni Verga releváns elemnek bizonyult különböző területeken, a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a művészetekig. Ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy mélyrehatóan elemezzük a Giovanni Verga-et övező több szempontot, így széles körű és teljes képet adunk az olvasónak erről a lenyűgöző témáról.

Giovanni Verga
Született1840. szeptember 2.[1][2][3]
Catania[4][1]
Elhunyt1922. január 27. (81 évesen)[5][6][4][7][8]
Catania[4][1]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1922. január 27.)
Foglalkozása
TisztségeOlasz Királyság szenátora
IskoláiCataniai Egyetem
KitüntetéseiOrder of Saints Maurice and Lazarus
Halál okaagyi érkatasztrófa
Giovanni Verga aláírása
Giovanni Verga aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Verga témájú médiaállományokat.

Giovanni Carmine Verga (Catania, 1840. szeptember 2. – Catania, 1922. január 27.) realista olasz író, alkotásai központjában a szicíliai élet realista ábrázolása volt, amely főképp a Cavalleria rusticana történetében jelenik meg (ebből a novellából végül színpadi darabot is ír). De ugyanúgy az I Malavoglia (Malavoglia család) címet viselő regényére is jellemző volt mindez.

Élete és karrierje

Giovanni Battista Catalano Verga és Caterina Di Mauro első fia, Verga. Nagy családban született a szicíliai Catania városban. Tinédzser korában kezdett el írni. Egyik híres regénye, amelyet fiatal korában írt, az Amore e Patria címet viselő történelmi regény. Jogot tanult a Cataniai Egyetemen, mikor apjától kapott pénzét arra használta fel, hogy 1861-ben és 1862-ben publikálja az I Carbonari della Montagná című írásait. Ezt követően 1863-ban publikálta Sulle lagune című alkotását is.

Verga-portréja, készítette Antonino Gandolfo

Időközben Verga a Catania Nemzetőrségnél szolgált (1860–1864), majd többször Firenzébe utazott, aminek következtében 1869-ben le is telepedett a városban.

1872-ben Milánóba költözött, ahol kifejlesztett egy új irodalmi megközelítést, amelyben a párbeszéd fontos szerepet játszott egy-egy karakter megalkotásánál. Ebben az időszakban írta legfontosabb műveit, mint például A Vita dei campi (1880) novelláskötetét, amelyben többek között a következő novellák jelentek meg, mint például a Fantasticheria, La Lupa, Pentolaccia és Rosso Malpelo. Ezek a novellák pontosabban olyan történeteket foglaltak magukba, amelyek a szicíliai vidéki életet mutatták be. Egy hasonlóan fontos műve a Cavalleria Rusticana, amelyet későbbiekben színpadra is adaptált. Ezt követően számos operai librettó inspirálódott ebből a művéből, mint például Mascagninak a Parasztbecsülete vagy Gastaldon Pasquaja. A Malaria című novellája egyike volt az első olyan irodalmi alkotásoknak, amelyeket a maláriát ábrázolták.

Ezután öt regényen dolgozott, amelyek közül csupán kettőt fejezett be, az I Malavogliat és a Mastro don Gesualdot (1889), az utóbbi karrierjének utolsó nagy írása volt. Azonban mindkét regényt remekműnek tekintik.

1894-ben Verga visszaköltözött szülőhelyére, Cataniába. 1920-ban egy életre (ad vitam) kinevezték a Királyság szenátorává (Senatore del Regno). 1922-ben agyi trombózisban meghalt.

A cataniai színház Verga nevét viseli. A Sant'Anna utcai háza jelenleg múzeumként működik mint Casa-Museo Giovanni Verga.

Ateista volt.[9]

Művei

Az I. Malavoglia regény 20. kiadása
Egykori háza jelenleg múzeumként működik

Regények

  • Amore e Patria (1856–1857)
  • I carbonari della montagna (1861–1862)
  • Sulle lagune (1862–1863)
  • Una peccatrice
  • Storia di una capinera (1871)
  • Eva (1873)[10]
  • Eros (1875)
  • Tigre reale (1875)
  • I Malavoglia (1881)
  • Il marito di Elena (1882)
  • Mastro-don Gesualdo (1889)
  • Dal tuo al mio (1905)
Verga által készített fénykép egy szicíliai párról, amely 1897-ben a saját földjét művelte

Magyarul

  • Elena. Olasz regény; ford. Korda Imre; Pallas, Bp., 1886 (Pallas-könyvtár)
  • Egy apácza története; ford. Zigány Árpád; Singer-Wolfner, Bp., 1891 (Egyetemes regénytár)
  • Elena férje. Regény; ford. Újkéri ; Athenaeum, Bp., 1893 (Az Athenaeum olvasótára)
  • Éva. Regény; ford. Zigány Árpád; Athenaeum, Bp., 1895 (Az Athenaeum olvasótára)
  • A király-tigris. Regény; ford. Virág Gyula; Athenaeum, Bp., 1896 (Az Athenaeum olvasótára)
  • Roberto Bracco: Don Pietro Caruso. Színmű / Giovanni Verga: Parasztbecsület. Népszínmű; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
  • D'Arce kapitány emlékei; ford. Gauss Viktor; Singer-Wolfner, Bp., 1900 (Egyetemes regénytár XVI.)
  • A farkas. Drámai jelenetek; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár)
  • Parasztbecsület / Szentek háborúja / Nedda. Három szicíliai novella; ford. Cobor Péter; Népszava, Bp., 1918
  • Jeli, a csikósbojtár. Regény; Tolnai, Bp., 1924 (Tolnai regénytára)
  • A Malavoglia-család; ford. Imecs Béla; Athenaeum, Bp., 1941
  • A Malavoglia-család; ford. Imecs Béla; bev. Lontay László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956
  • Don Gesualdo mester. Regény; ford. Majtényi Árpád, bev. Sallay Géza; Európa, Bp., 1957 (A világirodalom klasszikusai)
  • Parasztbecsület. Válogatott elbeszélések; vál., jegyz. Sallay Géza, ford. Majtényi Zoltán et al.; Magyar Helikon, Bp., 1964
  • Parasztbecsület; ford. Vándor Györgyi, rend. utószó Ardó Mária; in: A fráter és más egyfelvonásosok; Gondolat, Bp., 1963 (Játékszín; 53.)
  • A lagúnákon I Érzelem; ford. Pollmann Teréz, Somogyi Judit, előszó Madarász; Eötvös, Bp., 1999 (Eötvös klasszikusok)

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  2. ↑ BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  3. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Верга Джованни, 2017. február 25.
  5. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. ↑ various authors: Enciclopedia Treccani (olasz nyelven). Institute of the Italian Encyclopaedia, 1929
  7. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Simona Cigliana, Roberto Fedi, Giovanni Verga, Istituto Poligrafico e Zecca dello Stato, 2002, p. 287.
  10. ↑ Digitami. . (Hozzáférés: 2020. május 28.)

Bibliográfia

  • Jesus Sebastian Etna a moziban. A cellulóz vulkán onu, Giuseppe Maimone Editore, Catania, 2005
  • Nunzio Zago, Racconto della letteratura siciliana, Giuseppe Maimone Editore, Catania, 2000
  • Írások Vergán, Luigi Pirandello és Vittorio Emanuele Orlando, előszó: Giuseppe Giarrizzo, Giuseppe Maimone Editore, Catania, 1992
  • Rod és a mozi. A Cavalleria rusticana egy még nem publikált verghiana szkriptjével, Gesualdo Bufalino műsor vagy Nino Genovese és Sebastiano Gesù cura, Giuseppe Maimone Editore, Catania, 1996
  • Sablon:Cite EB1911

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Verga című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk