Ma a Gerald Gardner olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Gerald Gardner immár évtizedek óta állandó beszédtéma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét leköti. Akár a mindennapi életünkre, akár a politikára, a tudományra vagy a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Gerald Gardner-nek sikerült az emberek életében releváns elemként pozícionálnia magát. Ebben a cikkben a Gerald Gardner különböző aspektusait tárjuk fel, a történetétől a mai világra gyakorolt hatásáig, hogy megértsük jelentőségét és életünkben betöltött szerepét.
Gerald Gardner | |
![]() | |
Született | Gerald Brousseau Gardner 1884. június 13.[1][2][3][4][5] Blundellsands |
Elhunyt | 1964. február 12. (79 évesen)[1][2][3][4][5] hajón, a Földközi-tengeren |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gerald Gardner témájú médiaállományokat. | |
Gerald Brosseau Gardner (1884–1964), Gerald B. Gardner. Brit születésű Wicca-főpap, író, amatőr antropológus és régész. Hatalmas szerepet játszott abban, hogy létrehozza a kortárs Wicca újpogány vallását.
1884-ben született az angliai Lancashire-ben, egy gazdag fakereskedő fiaként.
Életéből 36 évet töltött Ceylonban (ma Srí Lanka) és Dél-Ázsiában mint kaucsukültetvényes, majd vámhivatalnok. Amikor 1936-ban visszatért Angliába, tagja lett a British Folklore Society-nek, mivel felkeltették érdeklődését a különféle angliai népszokások; máskülönben a dél-ázsiai kardok, tőrök – különösen a maláj kris – szakértőjeként tartották számon. Ám kvázi tudományos érdeklődése mellett sokkal erősebb vonzódás élt benne az okkultizmus, a mágia és a spiritizmus, valamint a naturizmus iránt.[6]
Saját állítása szerint 1939-ben megismerkedett egy hölggyel, akit írásaiban mindig csak Dorothy vagy Daffo néven emleget. Ez az állítólagos találkozás nem várt fordulatot hozott Gardner életébe: A hölgyről ugyanis kiderült, hogy az egyik utolsó angliai koven[megj. 1] papnője, és így általa hősünk közvetlen kapcsolatba került a boszorkánysággal, főleg miután bebocsátást nyert Dorothy New Forest-i boszorkánytársaságába, és elnyerte a beavatást.[6]
1949-ben a New Forest koven jóváhagyásával nyilvánosságra hozta a tradicionális boszorkányság – ősi nevén a Wicca – néhány titkos hagyományát és mágikus rítusát.
1954-ben megjelentette a Jelenkori boszorkányság (Witchcraft Today) című művét, amelyben teljesen nyíltan ír a Wicca tradícióról, bemutatva a kortárs kovenek belső életét, és felfedve féltve őrzött titkaikat.[6] Majd miután pár évvel korábban az Angol Parlament is hatályon kívül helyezte azt a régi törvényt, amely szerint bárki, aki boszorkánynak mondja magát, szélhámos, következésképpen elítélhető, a Wicca kultusz virágzásnak indult. A könyve megjelenése után Gardner százával kapta a leveleket azoktól az olvasóitól, akik közelebbi kapcsolatba szerettek volna kerülni a boszorkánysággal, így hamarosan létrehozhatta a saját koven-jét (szervezet), amelyet egyre újabbak és újabbak követtek. Ezeket először szintén ő hozta létre, majd őt követően az általa beavatott boszorkányok, akik önálló kovenre és főpapi/főpapnői tisztségre áhítoztak, szintén új koveneket alapítottak.[6]
1959-ben jelentette meg harmadik, boszorkánysággal foglalkozó művét, A boszorkányság értelme (The Meaning of Witchcarft) címen, amelyben újabb részleteket közölt az élő boszorkányságról. Az írásai révén szerényen meggazdagodott Gardner a Man szigeten telepedett le, ahol szintén megszervezett egy helyi kovent és létrehozott egy boszorkány-múzeumot.[6]
Gardner soha nem volt otthon ülő természet, 1960-tól hosszabb utazásokba kezdett, és egy út során Észak-Afrika partjainál, egy hajó fedélzetén érte a halál 1964. február 12-én.[6]