Gazsó Ferenc

Ebben a cikkben elmélyülünk a Gazsó Ferenc lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és relevanciáját a jelenlegi környezetben. Az eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásáig minden lényeges szempontot részletesen elemezünk, átfogó és teljes képet adva erről a témáról. A Gazsó Ferenc számos területen érdeklődés és vita tárgya volt, és ezen a kutatáson keresztül megpróbáljuk megvilágítani fő összetevőit és következményeit. Csatlakozzon hozzánk ezen az izgalmas utazáson, hogy felfedezze mindazt, amit a Gazsó Ferenc kínál számunkra, és a mai világban betöltött szerepét.

Gazsó Ferenc
Született1932. október 8.[1]
Békésszentandrás
Elhunyt2018. június 26. (85 évesen)[2][1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • szociológus
  • egyetemi oktató

Gazsó Ferenc (Békésszentandrás, 1932. október 8. – Budapest, 2018. június 26.) magyar szociológus, egyetemi tanár.

Életpályája

1954-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd 1957-ig aspiránsként dolgozott. 1957-ben letartoztatták és Kistarcsára internálták. 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt és munkanélküli volt. 1959 és 1963 között tanár volt. 1964 és 1970 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet szociológusa, 1970 és 1979 között a Társadalomtudományi Intézet tudományos kutatója, 1979 és 1983 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára volt.

1983 és 1989 között művelődésügyi miniszterhelyettesként tevékenykedett, majd, 1989-90-ben a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja volt. 1989 és 2002 között a Budapesti Tudományegyetemen a szociológiai tanszék egyetemi tanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének osztályvezetője, 1998-tól a Századvég Politikai Iskola megbízott igazgatója volt. 2006 és 2012 között a Prima Primissima díj Társadalmi Tanácsadó Testületének a tagja volt

1975-től a szociológiai tudomány kandidátusa volt. Kutatási területe a politikai rendszerváltás szociális környezete és az új demokratikus képzési-nevelési-szocializációs modellek volt.

Díjai, elismerései

Főbb művei

  • Pályák vonzásában (1970)
  • Diákéletmód Budapesten (1971, Pataki Ferenccel és Várhegyi Györggyel)
  • A szakmunkásképzés néhány társadalmi összefüggése (1975)
  • Iskolarendszer és társadalmi mobilitás (1976)
  • Dolgozó ifjúság, orientációk és életutak (1984)
  • A magyar ifjúság a nyolcvanas években (1984, többekkel)
  • Megújuló egyenlőtlenségek. Társadalom, iskola, ifjúság; Kossuth, Bp., 1988
  • Rendszerváltozás és ifjúság (1992, társszerkesztő)
  • Törvény és iskola (1992, szerkesztő Mihály Ottóval és Halász Gáborral)
  • Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón; szerk. Gazsó Ferenc, Stumpf István; Ezredforduló Alapítvány, Bp., 1995
  • Esélyek és orientációk (1999, Laki Lászlóval)
  • Fiatalok az új kapitalizmusban (2004, Laki Lászlóval)
  • Gazsó Ferenc–Laki László–Pitti Zoltán: Társadalmi zárványok. A területi különbségek mérséklődése, avagy a dinamikus szintentartás; MTA Politikai Tudományok Intézete, Bp., 2008
  • Pályakép a szociológia sodrásában; Belvedere Meridionale, Szeged, 2017

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Elhunyt Gazsó Ferenc
  3. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)

Források

  • Közgazdász. MKKE lapja. 1980. 18. Új vezető a szociológia tanszék élén. Beszélgetés Gazsó Ferenc kandidátussal.
  • Biográf Ki kicsoda 2004. Poligráf Kiadó. Budapest, 2003. 1. kötet 549. o. ISBN 963 86345 1 0
  • Iskola, társadalom, politika. Gazsó Ferenc tiszteletére, nyolcvanadik születésnapjára; szerk. Bihari Mihály et al.; s.n., Bp., 2012