Fritz Sauckel

Fritz Sauckel
Született1894. október 27.
Haßfurt
Elhunyt1946. október 16. (51 évesen)
Nürnbergi katonai börtön
Állampolgárságanémet
Gyermekeigyermek
Foglalkozásapolitikus
TisztségeGeneral Plenipotentiary for Labour Deployment (1942. március 21. – 1945)
Kitüntetései
  • NSDAP arany párt jelvénye
  • NSDAP szolgáltatási kitüntetése
Halál okaakasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Fritz Sauckel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fritz Sauckel (Haßfurt, Bajor Királyság, 1894. október 27. – Nürnberg, 1946. október 16.) német nemzetiszocialista politikus, Türingia gauleitere, a munkaerő-gazdálkodás birodalmi főmeghatalmazottja. A nürnbergi per egyik fővádlottja.

Életpályája

A nürnbergi perig

Eredetileg tengerészként szolgált. 1914-ben Ausztráliában francia hadifogságba került és 1919–ig polgári fogolyként internálták Franciaországban. 1919–1921-ig szerszámlakatosnak tanult. 1919-ben belépett Deutschvölkischer Schutz- und Trutzbund (DVSTB)-ba, és két évre rá alsó-frankföldi vezetővé (Gruppenwart) vált. 1922-ben lett tagja a Sturmabteilungnak. Ebben és a rá következő évben műszaki képzést kapott Ilmenauban. 1923-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt tagja lett (1395 a párttagsági könyvének a száma), 1923–1925-ben a párt fedőszervezeteit vezette, majd újra belépett pártba, és kinevezték a Türingia Gau vezetőjének. 1930–1932 a türingiai tartományi gyűlésben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt frakciójának vezetői posztját töltötte be. 1932–1933-ban miniszterelnökként funkcionált, 1933-tól pedig a türingiai birodalom helytartójaként 1933-tól mint SA- 1934-től mint SS-Gruppenführer.

1939–1942 között a IX. katonai kiegészítési kerület védelmi biztosa, 1942–1945 között pedig türingiai birodalomé. 1942-ben SS Obergruppenfüherré léptették elő, és 1942. március 21-től a munkaerő-gazdálkodás birodalmi főmeghatalmazottjának nevezték ki (eddigre már irányításával megépült a Buchenwald koncentrációs tábor). 1944. szeptember 25-ben lett a Volkssturm türingiai vezetője, de pár hónapra rá, 1945. április 10-én elmenekült Weimarból. Kilenc nappal később Felső-Bajorországban tartóztatta le az amerikai katonaság.

Részvétele a nürnbergi perben

Elfogása után Nürnbergbe került, ahol az 1945. november 20-án megkezdődött nürnbergi perben vádlottként volt jelen.

G. M. Gilbert, a börtön pszichológusa szerint „érdektelen, naiv realista; átlagos erkölcsi értékítéleteit eltorzította Hitlerbe vetett vakhite, aki szerinte megoldotta a munkanélküliséget”. Gilbert vele is elvégeztette az amerikai Wechsler-Bellevue-féle, felnőttek részére szolgáló intelligenciatesztet, amelyen Sauckel 118 pontot ért el. Egy későbbi – Douglas M. Kelley pszichiáter által lefolytatott – vizsgálat végletesen energikus személynek írta le, megállapítva, hogy a börtön korlátozásai nagyon megviselték, ugyanakkor érzelmileg stabilként jellemzi, de nem eléggé értelmesnek ahhoz, hogy teljes valójában felfogja a helyzetét. Továbbra is lojális maradt mind Németországhoz, mind Hitlerhez és nem tekintette önmagát bűnösnek, annak ellenére sem, hogy a bíróság tudomása szerint ötmillió embert hurcoltatott el kényszermunkára.

Az ítélethozatalakor a szovjetekkel ellentétben (ők mindegyikben) a bírók csak a harmadik és negyedik vádpontban érezték úgy, hogy bűnös, és végül e két pont alapján mondták ki rá a halálos ítéletet (érdekes módon az ítélet indoklásában viszont az szerepelt, hogy a második és negyedik vádpont alapján akasztották fel). Az ítéletről úgy nyilatkozott, hogy „Halálra ítéltek, nem tartom igazságosnak az ítéletet. Én személy szerint sohasem voltam kegyetlen.” Az ítéletet, amely kötél általi halált jelentett, 1946. október 16-án, éjjel 2 óra 26 perckor hajtották végre rajta. Az utolsó szó jogán megpróbálta meggyőzni a jelenlévőket, hogy igazságtalan az ítélet: „Ártatlanul halok meg! Az ítélet rossz. Kérem Istent, hogy óvja Németországot és tegye ismét naggyá.”. Holttestét – ahogy a többiekét is – súly- és méretvétel után lefényképezték, majd Dachauba szállították és elhamvasztották, a hamvakat pedig folyóba szórták.

A populáris kultúrában

A 2000-ben bemutatott Nürnberg című filmben Ken Kramer kanadai színész alakította.

Hivatkozások

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ I was the Nuremberg jailer (1st American edition)
  7. ↑ Eberle – Uhl (2006), 530. old.;
  8. ↑ a b Eberle – Uhl (2006), 530. old.;
  9. ↑ Eberle – Uhl (2006), 143. old.;
  10. ↑ Andrus (1973), 97. old.;
  11. ↑ Andrus (1973), 171–172. old.;
  12. ↑ Sebők (2006), 107. old.;
  13. ↑ Sebők (2006), 109–110. old.;
  14. ↑ Sebők (2006), 119–120. old.;
  15. ↑ Sebők (2006), 126–134. old;
  16. ↑ Andrus (1974), 192–197. old.;
  17. ↑ Nürnberg az Internet Movie Database oldalon (angolul)

Források

További információk


Nemzetközi katalógusok
A nürnbergi per vádlottjai
HalálraítéltekMartin Bormann (Távollétében ítélték el.) · Hans Frank · Wilhelm Frick · Hermann Göring · Alfred Jodl · Ernst Kaltenbrunner · Wilhelm Keitel · Joachim von Ribbentrop · Alfred Rosenberg · Fritz Sauckel · Arthur Seyß-Inquart · Julius Streicher
Börtönbüntetésre ítéltekKarl Dönitz · Walther Funk · Rudolf Heß · Konstantin von Neurath · Erich Raeder · Baldur von Schirach · Albert Speer
FelmentettHans Fritzsche · Franz von Papen · Hjalmar Schacht
Nem ítélkeztek feletteGustav Krupp von Bohlen und Halbach (Betegség miatt nem vett részt a tárgyaláson.) · Robert Ley (Öngyilkos lett a vádirat átvétele után.)