A Franz Rosenzweig-ről való beszéd olyan téma, amely különböző területeken érdeklődést és vitát váltott ki. A társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig a Franz Rosenzweig különböző tudományágak tanulmányozásának és kutatásának tárgya. Az idő múlásával a Franz Rosenzweig különböző kontextusokban fejlődött és egyre fontosabbá vált, ami mélyebb és részletesebb elemzést eredményezett jelentésének és mindennapi életünkre gyakorolt hatásának. Ebben a cikkben a Franz Rosenzweig-hez kapcsolódó különböző szempontokat és annak mai relevanciáját fogjuk megvizsgálni, figyelembe véve többek között a kultúrára, gazdaságra és politikára gyakorolt hatását.
Franz Rosenzweig | |
![]() | |
Született | 1886. december 25.[1][2][3][4][5] Kassel |
Elhunyt | 1929. december 10. (42 évesen)[2][3][4][5][6] Frankfurt am Main |
Állampolgársága | német |
Gyermekei | Rafael Rosenzweig |
Szülei | Adele Alsberg Georg Rosenzweig |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Albert Ludwig Egyetem, Freiburg |
Halál oka | amiotrófiás laterálszklerózis |
Sírhelye | Új zsidó temető (Frankfurt am Main) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Rosenzweig témájú médiaállományokat. | |
Franz Rosenzweig (Kassel, 1886. december 25. – Frankfurt am Main, 1929. december 10.) a dialogikus gondolkodás egyik úttörője (Ferdinand Ebner és Martin Buber mellett), német zsidó vallásfilozófus és történész.
Főműve a Der Stern der Erlösung (A megváltás csillaga, 1921), három részből álló könyv, melynek koncepciója még az első világháborúban, a fronton fogant meg Rosenzweigben. Az első rész mottója: in philosophos!, a másodiké in theologos!, a harmadiké in tyrannos!, azaz: a filozófusok, a teológusok és a zsarnokok ellen. Kritizálja a nyugati filozófiát, főleg Hegelt, és általában a Thálésztól Hegelig tartó filozófiai gondolkodásmódot. Újfajta, nyelv-központú dialogikus gondolkodást állít szembe vele, továbbgondolva ezzel a kierkegaardi egzisztencialista alapállást. Elgondolásának három – szerinte egymásra közvetlenül visszavezethetetlen – alappillére Isten, ember, és a világ, s e három kapcsolatát vizsgálja a teremtéssel, kinyilatkoztatással és megváltással.
Rosenzweig alapította a Független Zsidó Tanházat, az úgynevezett Freie Jüdische Lehrhaust. Itt azok, akiket zsidóságuk megérintett, újra felfedezhették és tanulmányozhatták zsidó örökségüket. Aktív párbeszédet folytatott vallásközi kérdésekről keresztény társaival, többek között Eugen Rosenstockkal, Rudolf Ehrenberggel. Előbbivel az első világháború idején a frontról folytatott levelezése egy egyszerre mélyen személyes és a vallási-történelmi-filozófiai kérdések széles körére kiterjedő elvi vita-párbeszéd máig izgalmas dokumentuma.
Élete utolsó éveiben amiotrófiás laterálszklerózistól szenvedett, beszélni sem tudott. Ágyhoz volt kötve, és egy speciális írógép segítségével diktálta – életerőtől áthatott és szellemileg végig friss – leveleit. Így kezdtek neki 1925-ben Martin Buberrel közösen a T’nakh, a Héber Biblia németre fordításának. Rosenzweig 1929-es halálát követően Buber egyedül folytatta a munkát, melyet 1961-ben fejezett be.