Franz Brentano

Ma a Franz Brentano a kortárs társadalomban nagy jelentőségű téma. Hatása kiterjed a modern élet különböző területeire, kiterjedt vitákat és vitákat generálva. A Franz Brentano mind személyes, mind szakmai szinten előkelő pozícióra tett szert, nagy érdeklődést és kíváncsiságot keltve általában a társadalomban. Ennek a cikknek az a célja, hogy elemezze és feltárja a Franz Brentano-ről alkotott különböző szempontokat és véleményeket, hogy szélesebb és átfogóbb képet adjon erről a manapság annyira aktuális témáról.

Franz Brentano
SzületettFranz Clemens Honoratus Hermann Brentano
1838. január 16.[1][2][3][4][5]
Boppard
Elhunyt1917. március 17. (79 évesen)[1][2][3][4][5]
Zürich[6][7]
Állampolgárságaporosz[8]
Házastársa
  • Ida Brentano
  • Emilie Brentano
SzüleiEmilie Brentano
Christian Brentano
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeAltstadtfriedhof Aschaffenburg
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Brentano témájú médiaállományokat.

Franz Clemens Brentano (Marienberg am Rhein, 1838. január 16. – Zürich, 1917. március 17.) német filozófus és pszichológus.

Filozófiája

Németországban, Boppard közelében született. Elsősorban a pszichológiai kérdésekkel foglalkozik a tudatfilozófiában. A filozófia módszerét azonosítja a természettudományokéval. A világ jelenségeit két részre, fizikaira és pszichikaira osztja: a pszichikai jelenségek megkülönböztető tulajdonságát az intencionalitásban és a közvetlen megismerésben látja. Az utóbbi szerint a fizikai világra vonatkozó megfigyelések csak utólagos reflexió lévén lehetségesek, míg a belső észlelés közvetlen evidencián alapszik.

A mentális jelenségek szerinte háromfélék lehetnek:

  • képzetek, melyek a tárgyaknak az elmében jelenlévő képeit jelentik;
  • ítéletek, melyek valami valóságosságáról vagy valótlanságáról tett kijelentések;
  • érzelmi-akarati jelenségek, melyek nem ítéleten, hanem érzelmeken alapuló elvetést vagy elfogadást jelentenek. Ilyen a szeretet vagy gyűlölet jelensége.

Az intencionalitás

A szó „valamire való irányultság”-ot jelent. Minden mentális tevékenységünk valamilyen „tárggyal” foglalkozik. A tudat adott tárgyra irányul, de az intencionalitás nem a tudat és tárgy viszonya, hanem csak a tudat beállítódása a tárgy megragadására. Nem jelenti tehát a viszonyban állók feltétlen létezését.

A fogalom központi szerepet játszik majd Edmund Husserl filozófiájában.

Magyarul megjelent művei

  • Az erkölcsi ismeret eredete; ford., bev. Mezei Balázs; Kossuth, Bp., 1994

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брентано Франц, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)