Frédéric Passy | |
Született | 1822. május 20. Párizs, Franciaország |
Elhunyt | 1912. június 12. (90 évesen) Neuilly-sur-Seine |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | francia |
Házastársa | Marie Blanche Passy |
Gyermekei |
|
Foglalkozása | közgazdász |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Nobel-békedíj |
Sírhelye | Père-Lachaise temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Passy témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Frédéric Passy (Párizs, 1822. május 20. – Neuilly-sur-Seine, 1912. június 12.) Nobel-békedíjas francia közgazdász és politikus.
Jogot végzett, majd az Államtanácsnál lett könyvvizsgáló. Ezután visszatért az egyetemre közgazdaságot tanulni és 1857-ben hivatásos közgazdász lett.
A hírnevét a Mélanges économiques című esszésorozattal alapozta meg, illetve a Montpellier-i egyetemen tartott előadássorozattal. A szabadkereskedelem híve és Richard Cobden követője volt.
Passy közvetlenül síkra szállt politikai kérdésekben, kiállt az oktatási reform mellett és próbálta megelőzni a háborút Franciaország és Poroszország között. Közreműködött Ligue internationale et permanente de la paix (Nemzetközi és állandó békeliga) alapításában, amely a lehetséges jövőbeli konfliktusok megelőzésére szolgált. Amikor a szervezet a porosz–francia háború következtében megszűnt, Passy közreműködött a Société française des amis de la paix (a béke francia barátainak társasága) néven való újjászervezésben. Ebből alakult ki később az 1889-ben alapított Société française pour l'arbitrage entre nations (Francia társaság a nemzetek közötti egyeztetésre).
1881-ben parlamenti képviselővé választották. Képviselőként külpolitikai és munkaügyi reformokat mozdított elő, többek között az ipari balesetekre vonatkozó szabályozást, amely a munkásoknak kedvezett. 1886-ban újraválasztották, de 1889-ben már nem. Támogatta a nemzetközi viták egyeztetési rendszerét. 1888-ban az ő erőfeszítései folytán került sor egy találkozóra a brit és francia képviselők között, ahol megbeszélték a szervezett egyeztetés alapelveit. A következő évben megalakult az Interparlamentáris Unió, amelynek Passy lett az egyik elnöke.
Egyike volt a korai feministáknak, és ellenezte a halálbüntetést.
Nobel-békedíjasok (1901–1925) | |
---|---|
1901: Dunant, Passy · 1902: Ducommun, Gobat · 1903: Cremer · 1904: Nemzetközi Jogi Intézet · 1905: Suttner · 1906: Roosevelt · 1907: Moneta, Renault · 1908: Arnoldson, Bajer · 1909: Beernaert, Estournelles de Constant · 1910: Nemzetközi Békeiroda · 1911: Asser, Fried · 1912: Root · 1913: La Fontaine · 1917: Vöröskereszt · 1919: Wilson · 1920: Bourgeois · 1921: Branting, Lange · 1922: Nansen · 1925: Chamberlain, Dawes | |
A teljes lista · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |
Nemzetközi katalógusok |
---|