Ferdinand Raimund

Ez a cikk a Ferdinand Raimund témával foglalkozik, amely nagyon fontos és aktuális a _var2 területen. Elemezni fogják a társadalomra gyakorolt ​​hatását, valamint a _var3-ra gyakorolt ​​​​hatásait. Ezenkívül a Ferdinand Raimund-hez kapcsolódó különböző nézőpontok és megközelítések is mérlegelésre kerülnek, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes jövőképet nyújtsanak a témában. A frissített és ellentétes információk áttekintésével a cél az, hogy az olvasó világos és objektív képet adjon a Ferdinand Raimund-ről, valamint azokról a lehetséges következményekről, amelyeket fejlesztése a jövőben generálhat.

Ferdinand Raimund
SzületettFerdinand Jakob Raimann
1790. június 1.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7]
Elhunyt1836. szeptember 5. (46 évesen)[1][2][3][4][5]
Pottenstein
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
Halál okalőtt seb
SírhelyeGutenstein
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Raimund témájú médiaállományokat.

Ferdinand Raimund (Bécs, 1790. június 1. – Pottenstein (Alsó-Ausztria), 1836. szeptember 5.) osztrák színész, színházi rendező, színigazgató és színműíró.

Élete

Iparos családból származott, fiatalon cukrászinas és színházi cukorkaárusító volt. Apja cukrásznak szánta, de ő 1808-ban megszökött és színész lett. Kezdetben magyarországi német színházaknál lépett fel (Pozsonyban, Sopronban és Győrött). J. A. Gleich népszínműíró lányával, Luise Gleich-hel kötött szerencsétlen házassága elől visszamenekült Bécsbe. Előbb a Josefstädter Theaterben (1813), majd a Leopoldstädter Theaterben lépett fel (1817–1830); utóbbinak előbb rendezője (1821), majd igazgatója volt (1828–1830). 1830-ban megvált e színháztól, attól kezdve Berlinben, Hamburgban és Prágában rendkívüli sikerrel vendégszerepelt, elsősorban saját darabjaiban. Egy 1825-ben kiállt súlyos betegség következtében egyre mélyülő búskomorságban szenvedett, mely vidéki birtokán, Gutensteinben sem enyhült és öngyilkosságához vezetett.

Színműírói munkássága

Művei az 1848 előtti osztrák színműírás tetőpontját jelentik. Bennük egybeolvasztotta a bohózat, a mese, az allegória és a humor elemeit. Vegyítette az erkölcsi emelkedettséget a dévajkodással, a komolyságot a dallal, és mindezt a valóság kispolgári talaján állva sajátos bécsi tündérjátékká ötvözte. Darabjaiban nagy szerep jut a népregei varázselemeknek.

Mint színműíró 1823-ban jelentkezett Der Barometermacher auf der Zauberinsel (A barométerkészítő a varázsszigeten) című tündérbohózattal, mely átütő sikert aratott. Második színdarabja, a Der Diamant des Geisterkönigs (A bűvös király gyémántja, 1824) témáját az Ezeregyéjszaka mesevilágából merítette. Már itt, különösen pedig a Das Mädchen aus der Feenwelt oder Der Bauer als Millionär (1826; Szerdahelyi J.: Dúsgazdag paraszt, vagy a tündérországi lány, 1834) című darabjában az átváltozások hagyományos fogásait a lelki átalakulás jelképévé emelte. Legnagyobb sikerét a Der Verschwender (1834; Jakab I.: Tékozló, Nemzeti Színház, 1838. augusztus 21.) című színművével aratta. Ebben a klasszikus felépítésű darabban Raimund a mesével, a csoda határtalanságával, dal- és táncbetétekkel szórakoztatta a közönséget. Korábbi színművekben a szolga általában ostoba, szemtelen vagy intrikus alak volt; ennek a darabnak a szolgája, Valentin a nép egyszerű, jámbor fia. A kiegyenlítő osztályigazságról a darabban a tündérek gondoskodnak.

Tündérjátékainak alapja a bécsi népi humor, de ezt a nyersanyagot formájában is, tartalmában is megnemesítette: humora egyesül borongós komolysággal, szelíd társadalomkritikával, elsősorban a bécsi színházi közönség számára érthető utalásokkal. „Bécsi kispolgári típusok és tündérkirályok testvéri egyetértésben járnak-kelnek színpadán, mintha Bécs és Tündérország közt rendszeres postakocsijáratok szaladnának. – írta róla Szerb Antal. – A valóság elől menekülő biedermeier közönség nem talált ebben semmi különöset, a naivitást nagyon élvezte…”

Darabjait fordításokban vagy átdolgozásokban magyar színpadon is sokat játszották. Életét és sorsát többször feldolgozták költői művekben. A Raimundról elnevezett és elsősorban a nemesebb népszínmű ápolására hivatott színház 1893. november 28-án nyílt meg Bécsben.

Színművei

  • Der Barometermacher auf der Zauberinsel (1823)
  • Der Diamant des Geisterkönigs (1824)
  • Das Mädchen aus der Feenwelt oder Der Bauer als Millionär (1826)
  • Moisasurs Zauberfluch (1827)
  • Die gefesselte Phantasie (1828)
  • Der Alpenkönig und der Menschenfeind (1828)
  • Die unheilbringende Zauberkrone (1829)
  • Der Verschwender (1834).

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b International Music Score Library Project. International Music Score Library Project . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Раймунд Фердинанд, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ „Raimund, Ferdinand” (német nyelven). Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 24, 254. o. 

Források

  • Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5225-6   (A szócikk szerzője Berczik Árpád)
  • Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962) Goethe és kora c. alfejezet, 490. oldal.

További információk

  • Baciu János: Raimund Ferdinand drámáinak tündérvilága; Rózsa Ny., Bp., 1910
  • Eugenia Nicolini: Az érzelmes tündérjáték Raimund Ferdinand hatása a magyar drámairodalomra; Neuwald Ny., Bp., 1912