Ebben a cikkben a Fenyves Ervin témáját széles és változatos perspektívából tárgyaljuk. A Fenyves Ervin olyan téma, amely a társadalom különböző szféráiban érdeklődést és vitát váltott ki, ellentétes véleményeket és eltérő álláspontokat generálva. A történelem során a Fenyves Ervin alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző aspektusainak alakulásában, valamint a különböző közösségek kultúrájának és identitásának fejlődésében. Egy részletes és mélyreható elemzés révén feltárjuk a Fenyves Ervin összetettségét alkotó több élt, megvizsgálva annak hatását, következményeit és lehetséges jövőbeli előrejelzéseit.
Fenyves Ervin | |
Született | 1924. augusztus 29. Budapest[1] |
Elhunyt | 2014. október 14. (90 évesen)[2] Dallas |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | fizikus |
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
Fenyves Ervin (Ervin J. Fenyves) (Budapest, 1924. augusztus 29. – Dallas, 2014. október 14.) állami díjas (1965) amerikai-magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1998). A fizikai tudományok doktora (1960).
Fenyves Zoltán (1888–1933)[3] gyógyszerész és Burg Valéria fiaként született. 1944-ben munkaszolgálatos volt a második világháborúban. 1946-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán. 1946–1950 között az ELTE tanársegéde volt. 1948-ban gyógyszerész oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1950-ben szerezte meg egyetemi doktori oklevelét. 1950–1968 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 1954-től osztályvezetője, 1968-tól tudományos igazgató-helyettese volt. Az ELTE docense, majd egyetemi tanára volt. 1964–1967 között a dubnai Egyesített Magfizikai Kutatóintézet igazgató-helyettese volt. 1968–1969 között a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) fizikai osztályának vezetőjeként dolgozott Bécsben. 1969-ben az USA-ba emigrált. 1969–1970 között a Pennsylvaniai Egyetem vendégkutatója volt. 1970–1972 között a dallasi Texasi Egyetem vendégprofesszora, 1972–1987 között professzora, majd professzor emeritusa volt. 1977–1980 között a Környezetvédelmi Kutatóközpont ügyvezető igazgatója volt. 1983-tól a Dallasi Orvostudományi Egyetem címzetes professzora volt. 1995-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja lett. 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. 2011-ben nyugalomba vonult.
Kutatási területe a kozmikus sugárzás, nagy energiájú részecskefizika, az univerzum sötét anyaga, a kvantumelmélet, az orvosi fizika és a radioaktív hulladékok kezelése volt. Több mint 200 tudományos publikáció, 4 szakkönyv szerzője volt.