Ma a Fehér lazac olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Az évek során a Fehér lazac különböző vélemények és álláspontok találkozási pontja volt, ami sokféle perspektívát adott ebben a témában. A Fehér lazac eredetétől napjainkig különböző területeken tanulmányozás és elemzés tárgya volt, ami hozzájárult e jelenség ismereteinek és megértésének gazdagításához. Ebben a cikkben a Fehér lazac különböző aspektusait és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és objektív képet adjunk erről a témáról.
Fehér lazac | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Rajz a halról
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Stenodus leucichthys (Güldenstädt, 1772) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Fehér lazac témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér lazac témájú kategóriát. |
A fehér lazac (Stenodus leucichthys) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
A fehér lazac élőhelye a Kaszpi-tenger és északról beömlő folyói. Egy halászatilag nagyon fontos alfaja, S. l. nelma a Fehér-tengertől és Szibériától egészen Észak-Amerikáig (ide értve a Mackenzie-öböl környékét is) a parti vizekben, tavakban és folyókban él.
A fehér lazac korábban két földrajzilag jól elkülönülő alfajt alkotott.[1] Vannak olyan leírások, melyek külön fajként kezelik őket.[2]
A hal teste marénaszerű, oldalról csak kevéssé lapított, feje hosszú, orra hegyes. Az oldalvonal mentén 90-120 pikkely van. A hátúszó és a mélyen villás farokúszó között kis zsírúszó található. Szájnyílása széles, a szem középvonaláig ér, végállású, az alsó állkapocs azonban valamelyest előbbre nyúlik. Állkapcsai, az ekecsont és a nyelv fogazottak. Az első kopoltyúíven 19-26 kopoltyútüske van. A fejtető és a hát sötét, kékes csillogással, hasa és oldalai ezüstszínűek. Hátúszója feketés. Testhossza 50-80 centiméter, legfeljebb 130 centiméter. Testtömege legfeljebb 35 kilogramm.
A fiatalok planktont, a kifejlett példányok főként halakat fogyasztanak.
Anadrom vándorhal, ívás idején a tengerből a folyóknak a felső folyásáig vonul. Megkülönböztetünk őszi és tavaszi vándorlást. Október és november között ívik. A nőstények a nagyságuktól függően 130 000-420 000 ikrát ragasztanak a kavicsos aljzatra. A tavasszal kikelő lárvák nyomban lefelé vonulnak a folyóban; mint fiatal halak júniustól érkeznek a tengerbe.