Állkapocscsont

Ebben a cikkben elmélyülünk a Állkapocscsont lenyűgöző világában, feltárva jelentőségét, a társadalomra gyakorolt ​​hatását és a mai jelentőségét. A Állkapocscsont egy olyan téma, amely a politikától a popkultúráig minden korosztálytól és különböző területekről felkeltette az emberek figyelmét. Az évek során a Állkapocscsont téma mind a szakterület szakértői, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tartó témának bizonyult, vitákat és reflexiókat generált, amelyek befolyásolták gondolkodásmódunkat és cselekvésünket. Ebben a cikkben elemezzük a Állkapocscsont értékét és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során, kitérve a társadalomra gyakorolt ​​hatására és a modern világban betöltött relevanciájára.

Emberi állkapocs elölről
Emberi állkapocs oldalról

Az állkapocscsont (mandibula) az arckoponya egyik csontja, mely az alsó fogívet hordozza. A koponya egyetlen mozgatható csontja, fő szerepe a rágásban van. A hüllők egy részénél még két külön csont, de sok hüllőnél és minden emlősnél egy darabból áll. Páros csont, amely az állcsúcsnál összenő.

Emberben

Két részt különböztetünk meg: egy patkószerűen meghajlított testet (Corpus mandibulae) és ennek mindkét végén kb. 125°-os szögben felszálló ágat (Ramus mandibulae).

Az állkapocs teste és fogmedri nyúlványa

Az állkapocs teste egy alsó vaskosabb részből (basis mandibulae) és egy felső keskenyebb, az alsó fogakat hordozó részből (pars alvelolaris) áll. A fogmedreket (alveoli dentales) csontsövények (septa interalveolaria) választják el egymástól. Hasonló, de kisebb csontsövények (septa interradicularia) vannak a többgyökerű fogak gyökerei közt is.

Az állkapocsról eredő fontosabb izmok

Külső felszínén, a középvonalban megfigyelhetjük a symphysis mentit, a két állkapocsfél egyesülésének helyét. Ugyanitt találjuk az állcsúcsot (protuberantia mentalis). Ettől oldalra található egy gumó, a tuberculum mentale, innen húzódik felfele és hátrafelé a mandibula szárának a külső széléhez a linea obliqua externa. Erről erednek sorban az alsó ajkat lefelé húzó izom (m. depressor labii inferioris), a szájzugot lefelé húzó izom (m. depressor anguli oris), a trombitásizom (m. buccinator) és egy kötőszövetes, "varratszerű" képződmény (raphe pterygomandibularis. A protuberantiától oldalt és a tuberculum fölött van a fossa mentalis, ahonnan az állcsúcsi izom és részben az száj körüli izom (m. orbicularis oris) ered.

Az állkapocs csatornája (canalis mandibulae)

Hátrább, kb. a kisőrlők tájékán nyílik a foramen mentalen keresztül az állcsont csatornája (canalis mandibulae). A csatornában található a csontot és az alsó fogsort ellátó ér-ideg köteg (nervus, arteria et vena alveolaris inferior) . Belső felszínén izom eredési helyek vannak: spina mentalis – négy kiemelkedés a nyelv és a nyelvcsont feletti izmoknak, alatta a középvonalhoz közel a kéthasú izom (m. digastricus tapadási) helye, a fossa digastrica, és linae mylohyoidea – hátra és felfele húzódó vonal, az azonos nevü szájfenékizom (m. mylohyoideus) izom számára. A linae mylohyoidea kétoldalán találjuk két nyálmirigy benyomatát: felül és elöl a nyelvalatti mirigyét (glandula sublingualis), alul és hátul az állkapocs alatti mirigyét (glandula submandibularis).

Az állkapocs szára (ramus mandibulae)

Az állkapocs szára haránt irányban lapított, négyszögletes lemez. A test síkjához viszonyítva 20-25°-kal hajlik el kifele. Az állkapocs szöglete, a test és a szár között jön létre. A szög nagysága a korral változik: felnőttnél 110-125°, míg csecsemőkorban és öregkorban nagyobb, 135-150°. Külső és belső felszínén is egy-egy rágóizomtapadási hely van: tuberositas masseterica és pterygoidea.

A szár felső részén két nyúlvány található, melyeket egy mély bevágás, az (incisura mandibulae) választ el. Előrébb van a (processus coronoideus), itt tapad a halántékizom(m. temporalis), és hátul az ízületi nyúlvány (processus condylaris). Az ízületi nyúlvány egy, a hossztengelyével befele és hátrafelé tekintő, tojásdad alakú fejben (caput mandibulae) végződik ez az állkapocsízület része. A fej alatt helyezkedik el a nyak (collum mandibulae), melynek elülső felszínén (a fovea pterygoideán) tapad a Musculus pterygoideus lateralis.

A szár belső felszínén található a mandibula nyílása (formen mandibulae). Ez előtt és kissé felette található egy csontlemez: lingula mandibulae vagy Spix-féle tövis. Fogászati beavatkozások során, az alsó fogak érzéstelenítését itt végzik. (Ez egybeesik az állkapocsízület tényleges forgástengelyével. Ezért szokásos a fogászatban ismételten nyittatni és záratni a szájat a vezetése az alsó fogsor érzéstelenítéshez (a háromosztatú ideg ágának; nervus alvolaris inferior) megfelelő pont megtalálásához.)

Források

Kapcsolódó szócikkek