Napjainkban a Fehér zászpa olyan téma, amely világszerte sok ember érdeklődését felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Fehér zászpa folyamatos párbeszédet és vitát generált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Fehér zászpa különböző oldalait és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A történetétől a lehetséges jövőig a Fehér zászpa képes megváltoztatni azt, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. A mélyreható elemzés révén reméljük, hogy világosabb képet adunk a Fehér zászpa-ről és annak mai fontosságáról.
Fehér zászpa | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5 000 Ft | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Veratrum album L. | ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Fehér zászpa témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér zászpa témájú médiaállományokat és Fehér zászpa témájú kategóriát. |
A fehér zászpa (Veratrum album) a liliomvirágúak rendjébe, a zászpafélék családjába tartozó, Magyarországon védett, mérgező reliktum faj. Gyógynövény.
50-150 centiméter magas, évelő növény. Húsos gyöktörzsű, nagy termetű, tövén megvastagodó hengeres szárán merev, ép szélű levelei szórt állásúak, széles-tojásdadok, hosszában erősen redőzöttek, fonákjukon pelyhes szőrűek, lándzsásak. Végálló fürtös bugavirágzata dús virágú, 30–60 cm hosszú, kocsánya rövidebb a murvánál, 6 leplű virágai csillag alakúak, 8–15 mm szélesek, fehérek, vagy sárgásak (nálunk többnyire fehérek), kívülről zöldesek, az alsók hímnősek, a felsők csak porzósak. Toktermése 10–15 mm hosszú, ritkás szőrű. Június-augusztusban virágzik. Mérgező.
Lápréteken, alpesi legelőkön, magaskórós társulásokban. Közép- és Dél-Európa hegyvidékein elterjedt, nálunk a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén szórványos, többek közt a Gödöllői-dombság területén él.[2]
Elmebaj elleni gyógyszerként használták az ókori görögök. Láz- és idegfájdalom-csillapítására, tetűirtásra, tüsszentőpornak is használták. Erősen mérgező hatása miatt ma már – közvetlenül használva – csak az állatgyógyászatban van némi szerepe. Vérnyomáscsökkentő alkaloidjait a protoveratrint és a germerint a gyógyszeripar dolgozza fel.