Ebben a cikkben a Füzesi Magda témáját fogjuk megvizsgálni, egy lenyűgöző témát, amely évek óta sokak figyelmét felkeltette. A Füzesi Magda egy összetett téma, amely a szempontok széles skáláját fedi le, és több szempontból is megtekinthető. A Füzesi Magda régóta vita és vita tárgya, ellentmondó véleményeket generált, és felkeltette a szakértők és a rajongók érdeklődését. A történelem során a Füzesi Magda alapvető szerepet játszott a társadalomban, és különböző módon befolyásolta az emberek életét. Ezzel a cikkel igyekszünk megvilágítani a Füzesi Magda-et, és átfogó és naprakész képet nyújtunk erről az izgalmas témáról.
Füzesi Magda | |
Horváth László felvétele | |
Élete | |
Született | 1952. május 3. (72 éves)![]() |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Első műve | Gyöngyvirágok, 1977 |
Kitüntetései | |
Irodalmi díjai | Táncsics Mihály-díj (2003) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Füzesi Magda témájú médiaállományokat. |
Füzesi Magda (Nagybereg, 1952. május 3. –) József Attila-díjas magyar költő, író.
1952. május 3-án született a kárpátaljai Nagyberegen, földműves családban. 1969-ben érettségizett szülőfalujában, majd Beregszászban nyomdász lett. 1972-ben férjhez ment Mester Elemér mérnökhöz, 1973-ban született meg Magdolna nevű lányuk.
1975-től a Vörös Zászló (majd Beregi Hírlap) munkatársa, később a lap magyar kiadásának felelős szerkesztője. 1981-ben magyar nyelv- és irodalomszakos diplomát szerzett az Ungvári Állami Egyetemen.
1997-ben született Hajnalka és 2000-ben Orsi nevű unokája. Férje 2001-ben meghalt.
2005-től, nyugdíjba vonulása óta Magyarországon él. Ettől az évtől alapító főszerkesztője lett a budapesti székhelyű Kárpátaljai Szövetség[1] lapjának, a Kárpátaljai Hírmondónak. 2015 szeptemberétől átadta a főszerkesztői teendőket, de továbbra is segíti a lap szerkesztését. Ebben az évben lánya családjával együtt Budapestről Sülysápra költözött, illetve második férje, Vallasek István fizikus révén Kolozsváron is él. A kétlaki életet gyakori kárpátaljai tartózkodások is színesítik.
Első verse 1967-ben jelent meg, azóta folyamatosan publikál. Írásai számos magyarországi és erdélyi lapban, illetve antológiában láttak napvilágot, verseit közölték orosz és ukrán fordításban is. Oroszból és ukránból ő maga is fordít alkalmanként.
A Forrás Stúdió alapító tagja, 1971-től a József Attila Irodalmi Stúdió (1980-tól József Attila Alkotóközösség), 1986-tól az Ukrajnai Írószövetség, 1991-től a Magyar Írószövetség,[2] 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.[3] Újságírói tevékenységéért 2003-ban Táncsics Mihály-díjjal tüntették ki. Szülőfaluja, Nagybereg néprajzi értékeinek feltérképezése is foglalkoztatja. Tanulmányai jelentek meg az emberélet fordulóiról, a társas munkákról, a táplálkozási szokásokról. 2019 márciusában költészetéért József Attila díjat kapott.
Füzesi Magda erősen kötődik a szülőföldhöz, ugyanakkor az egész emberiséghez tartozónak is érzi magát, osztozik gondjaiban. A közösséghez tartozás témái mellett jelentős helyet foglalnak el lírájában az emberi lét örömeit, gondjait kifejező versei. Költészetének fő erőssége az egyszerűség és természetesség. Szenzitív, képekben gazdag lírája a népköltészettel rokon. Talán ezért is zenésítette meg verseit többek között a Kaláka,[4] a Zsongom együttes,[5] a Garabonciás együttes, Dinnyés József daltulajdonos, Juhász Katalin, Sólyom Tamás, a kárpátaljai Credo együttes,[6] a vajdasági Prima Vista együttes.