Erdei deréce

Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Erdei deréce-et és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. A Erdei deréce téma az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki, és létfontosságú mindennapi életünk különböző aspektusainak megértéséhez. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Erdei deréce különböző aspektusait, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött az idők során. Ezen túlmenően elemezzük a következményeit a különböző területeken, a kultúrától a politikáig, a technológiáig és a gazdaságig. Kritikus és objektív megközelítéssel igyekszünk megvilágítani a Erdei deréce-et és annak a modern társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Erdei deréce
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Ligetszépefélék (Onagraceae)
Alcsalád: Onagroideae
Nemzetség-
csoport: 		Epilobieae
Nemzetség: Füzike (Epilobium)
Faj: E. angustifolium
Tudományos név
Epilobium angustifolium
L.
Szinonimák
  • Chamerion angustifolium (L.) Holub
  • Chamaenerion angustifolium
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei deréce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei deréce témájú médiaállományokat és Erdei deréce témájú kategóriát.

Az erdei deréce vagy (székelyföldi nevén) málnavész-virág (Epilobium angustifolium) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj.

Tudnivalók

Virágai a legtöbb füzikefaj sugaras szimmetriájú virágával szemben kissé kétoldali részarányos. Ebben hasonlít rá a vízparti deréce (Epilobium dodonaei), ezért ezt a két fajt korábban önálló nemzetségbe sorolták (Chamaenerion).

A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúp alakú, laza fürtökben állnak az alul vöröses száron. Bibéi négykaréjúak.[1] A virágzás idején, a sok erdei deréce tűzpiros foltokat képez. A levelek 1–3 cm szélesek, a fűzfáéhoz hasonlítanak, váltakozó állásúak, szélük visszahajló, fonákjuk kékeszöld színű. A növények magassága 60–150 cm[1] Mészkerülő erdők tisztásain, erdőszéleken, tarvágásokon terem, néhol tömegesen. Virágzás júniustól augusztusig.

Előfordulása, elterjedése

Erdei tisztásokon, erdőszéleken, tarvágásokon. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő.[1]

Teája

Kellemes lágy és enyhén édeskés íze van, minden házi készítésű teát gazdagít. Enyhe aromája kicsit a zöld tea ízére emlékeztet. A fiatal leveleiből készített főzete helyettesíti a fekete teát. Nagyon kedvelt Kelet-Európában.[2]

Története

Egyik nevét, "romvirágocska", a II. világháború után kapta, mert az első növény volt, ami a lebombázott városokban kihajtott.

A középkorban Szent Antalnak, a tűz patrónusának szentelték, azt tartották megvéd a "Szent Antal tüzétől", mely betegséget a mérgező anyarozsgomba által fertőzött rozs okozott és egész országrészeket néptelenített el.[2]

Gyógyhatásai

A népi gyógyászatban gyomor-, bél- és húgyúti gyulladások kezelésére használják.[2]

Alfajai

  • Epilobium angustifolium subsp. circumvagum Mosquin
  • Epilobium angustifolium subsp. macrophyllum (Hausskn.) Hultén

Képek

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 58. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 59. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!