A mai világban a Együttműködés nagyon fontos témává vált és sok embert érdekel. Az akadémikusoktól a különböző szektorok szakembereiig úgy tűnik, mindenkit érdekel a Együttműködés ismereteinek elmélyítése. Ez a téma általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét, vitákat, reflexiókat és elemzéseket generált a különböző területekre gyakorolt hatásáról és relevanciájáról. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Együttműködés-hez kapcsolódó különböző szempontokat és megközelítéseket, hogy megvilágítsuk ezt a fontos és aktuális témát.
Az együttműködés olyan folyamat, amelyben két vagy több személy vagy szervezet dolgozik együtt a közös célok elérésének érdekében – például kreatív szellemi jellegű erőfeszítés[1][2][3] tudás megosztásával, tanulással és a közös megegyezés fejlődésével. A legtöbb együttműködés igényel vezetést, de a vezetés formája lehet közösségi egy decentralizált és egyenlőségre törekvő csoporton belül.[4] Csapatok könnyebben juthatnak erőforrásokhoz, vívhatnak ki elismerést és díjazást a versenytársakkal szemben.[5] Az együttműködés jelen lehet ellentétes célokért dolgozó résztvevők között is, bár erre az esetre ritkán használják az együttműködés kifejezést.
A strukturált együttműködést ösztönző módszerek önelemzésre bátorítanak a viselkedés és a kommunikáció terén.[4] Ezeknek a módszereknek az a célja, hogy növelje az együttműködésen alapuló problémamegoldásban részt vevő csapat sikerét.
A második világháború óta a rokonértelmű kollaboráció szó nagyon negatív jelentést kapott, mivel olyan személyekre és csoportokra használták, akik segítették az országukat megszálló hatalmakat. Az „együttműködés” viszont inkább többé-kevésbé egyenlő partnerekre vonatkozik, akik együtt dolgoznak, ez pedig nyilvánvalóan nem áll fent, amikor az egyik fél egy megszálló hadsereg, míg a másik a megszállt ország elnyomott lakossága.
A különbségtétel érdekében a kollaboráció kifejezést többnyire egy megszálló hadsereggel való együttműködésre értjük.
Alábbiakban néhány példa a sikeres együttműködésre irányuló erőfeszítésekről.
A kereskedelem a kommunikációval együtt a történelem előtti időkből származik. Kereskedés az őskori emberek megélhetési forrásai közé tartozott, akik árukat és szolgáltatásokat vásároltak egymástól, amikor még nem volt olyan, mint a mai valuta. Peter Watson a nagyobb távolságot átívelő kereskedelem kezdeteit 150 000 évvel ezelőttre becsülte.[6] A kereskedelem létezésének több oka van. A szakosodás és a munkamegosztás miatt a legtöbb ember a termelés egy kis elemére koncentrálhat, amit elcserél más termékekre. A régiók közötti kereskedelem azért létezik, mert különböző régiók más előnyökkel rendelkeznek bizonyos értékesíthető áru szempontjából, vagy azért, mert a különböző régiók mérete lehetővé teszik tömegtermelés előnyeit. Így a piaci áron történő kereskedés kölcsönösen előnyös mindkét területnek.
A szervezetek tagjai általában közös társadalmi, politikai vagy szellemi célért szerveződnek. Megosztják az erőforrásaikat és a felelősséget is. Szándékos közösségek közé tartoznak a lakóközösségek, ökofalvak, kommünök, kibucok, ásramok és a lakásszövetkezetek. A szervezetek tagjait tipikusan a közösség már meglévő tagsága választja ki, nem pedig ügynökségek vagy tulajdonosok (ha a föld tulajdonosa nem a közösség).
A játékelmélet az alkalmazott matematika és a közgazdaságtan egyik ága, amely olyan helyzeteket vizsgál, amikor több játékos hoz döntést a legnagyobb haszon érdekében. Az első játékelméletet tárgyaló dokumentum egy levél, amelyet James Waldegrave, Waldegrave első grófja írt 1713-ban. 1838-ban Antoine Augustin Cournot Researches into the Mathematical Principles of the Theory of Wealth című könyvében építette fel az első általános elméletet. 1928-ig kellett várni, hogy egy elismert, különálló területté váljon a matematikában, amikor Neumann János közzétett egy sor cikket róla. Neumann munkája a játékelmélet terén az 1944-es kiadású The Theory of Games and Economic Behavior (Játék- és gazdasági viselkedéselmélet) című könyvben csúcsosodott ki. 1950-ben megjelentek a fogolydilemma első tárgyalásai, és a RAND társaság kísérletek sorozatába kezdett.
A a katonai-ipari komplexum kifejezés szoros és szimbiotikus kapcsolatra utal egy-egy nemzet fegyveres erői, az ipar és a kapcsolódó politikai és kereskedelmi érdekei között. Egy ilyen rendszerben a hadsereg függ az ipar támogatásától, míg a hadiipar a kormánytól származó bevételeitől függ.
Bár viszonylag ritka a populáris zenében elterjedt együttműködésekhez képest, már vannak figyelemre méltó példák klasszikus zeneszerzők együttműködése is. Talán a legismertebb példák: