Napjainkban a Edmondo De Amicis olyan téma, amely a mai társadalom sokféle aspektusát fedi le. A Edmondo De Amicis az emberek életére gyakorolt hatásától a szakmai relevanciájáig a különböző területek fejlődésének és fejlődésének alapvető elemének bizonyult. Különféle kutatások és tanulmányok segítségével sikerült megerősíteni a Edmondo De Amicis fontosságát mindennapi életünkben, valamint a valóság különböző aspektusainak alakításában betöltött szerepét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Edmondo De Amicis különböző megközelítéseit és perspektíváit, elemezve annak hatását és relevanciáját a mai világban.
Edmondo De Amicis | |
![]() | |
Született | 1846. október 21. Oneglia |
Elhunyt | 1908. március 11. (61 évesen) Bordighera, Olaszország |
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1908. március 11.) |
Házastársa | Teresa Boassi |
Foglalkozása | |
Tisztsége | member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1897. április 5. – 1900. május 17.) |
Iskolái | Modenai Katonai Akadémia |
Kitüntetései | American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja |
Sírhelye | Monumental Cemetery of Turin |
![]() A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Edmondo De Amicis témában. | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Edmondo De Amicis témájú médiaállományokat. | |
Edmondo De Amicis (Oneglia, 1846. október 21. – Bordighera, 1908. március 11.) olasz író, publicista.
Tanulmányait Cuneóban és Torinóban végezte, 1863-ban belépett a modenai katonai iskolába, ahonnan hadnagyi rangban került ki. Haditudósító volt a Risorgimento (Olaszország egyesítési mozgalma) idején. Részt vett az Ausztria elleni 1866-os hadjáratban, 1867-ben átvette az Italia militare című hírlap szerkesztését és Bozzetti militari cím alatt több katonai novellát írt. 1871-ben a katonai szolgálatból kilépett, egészen az irodalomra adta magát és Torinóban telepedett meg. 1890 után belépett a szocialista pártba. Műveit, főleg az ifjúság számára irt remek elbeszéléseket, több nyelvre is lefordították. Nagy társadalmi érzékenységű író volt, kitűnő útirajzokat írt. Utolsó éveit megkeserítette édesanyja halála és a veszekedései feleségével, melyek Furio fia öngyilkosságához vezettek.
Legismertebb műve az 1886-ban kiadott Szív (olaszul Cuore) című regény, egy kisiskolás szemszögéből leírt, naplószerű regény. A Gyermekszív című kötete saját magáról szól.