Domenico Barbaja

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Domenico Barbaja-et, elemezve annak hatását, relevanciáját és hatását különböző területeken. A Domenico Barbaja egyre nagyobb érdeklődés témává vált a mai társadalomban, és vitákat és elmélkedéseket vált ki a következményeiről. Ezeken az oldalakon a Domenico Barbaja számos aspektusát vizsgáljuk meg, annak eredetétől és fejlődésétől az idők során bekövetkező fejlődéséig. Emellett elemezzük más jelenségekkel való kapcsolatát és a mai világ alakításában betöltött szerepét. Reméljük, hogy ez a cikk kiindulópontként szolgál a Domenico Barbaja és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásai mélyebb átgondolásához.

Domenico Barbaja
Született1777. augusztus 10.
Milánó[1]
Elhunyt1841. október 16. (64 évesen)
Foglalkozásaimpresszárió
Tisztségemanager of La Scala (1826–1832)
A Wikimédia Commons tartalmaz Domenico Barbaja témájú médiaállományokat.

Domenico Barbaja (vagy Barbaia; Milánó, 1777. augusztus 10.Posillipo, 1841. október 16.) olasz impresszárió.

Életútja

Üzleti karrierje Milánóban kezdődött, ahol egy kávéházat működtetett. Vagyonát különleges, habzó tejjel vegyített kávéja sikerének köszönhette, amelyet a helyi „legendák” az első cappuccinóként tartanak számon. A napóleoni háborúk idején fegyverkereskedelemmel is foglalkozott. 1809-ben átvette a nápolyi Teatro di San Carlo vezetését. 1821-ben a nápolyi mellett elvállalta két bécsi színház (Kärntnertortheater és Theater an der Wien) vezetését is, majd 1826-ban a milánói Teatro alla Scalát is. Az ő vezetése alatt vált világhírűvé úgy a nápolyi, mint a milánói operaház. Korának nagy zeneszerzőit (Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Vincenzo Bellini és Carl Maria von Weber) és énekeseit (Giovanni David, Andrea Nozzari, Michele Benedetti, Isabella Colbran) szerződtette. Szerelmi kapcsolata volt a spanyol operaénekesnővel, Isabella Angela Colbrannal, akit szülőhazájában Isabel Colbrandt néven ismertek, és aki később Rossini miatt hagyta el.

Források

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2 
  1. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)