Dixon-földirigó

A Dixon-földirigó olyan téma, amely sok vitát váltott ki az elmúlt években. A társadalom előrehaladtával ez a kérdés egyre aktuálisabbá és polarizálóbbá válik, és ellentmondásos véleményeket generál a különböző szektorokban. Ez a cikk a Dixon-földirigó alapos elemzésére törekszik, feltárja annak különböző aspektusait, és objektív és naprakész információkat nyújt a témáról. Átfogó megközelítés révén teljes és kiegyensúlyozott képet kíván nyújtani az olvasónak a Dixon-földirigó-ről, ezáltal lehetővé téve a szóban forgó probléma szélesebb és gazdagabb megértését.

Dixon-földirigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Rigófélék (Turdidae)
Nem: Zoothera
Vigors, 1832
Faj: Z. dixoni
Tudományos név
Zoothera dixoni
(Seebohm, 1881)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dixon-földirigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dixon-földirigó témájú kategóriát.

A Dixon-földirigó (Zoothera dixoni) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Henry Seebohm angol zoológus írta le 1881-ben, a Geocichla nembe Geocichla dixoni néven.[3] Tudományos faji és magyar nevét Charles Dixon, angol ornitológus tiszteletére kapta.

Előfordulása

Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldek. Magaslati vonuló.[4]

Megjelenése

Testhossza 25 centiméter, a testtömege 71-103 gramm.[5] A Himalájában könnyen összetéveszthető a léprigóval (Turdus viscivorus), azonban a Dixon-földirigó háti része olíva-zöldes, a begye csíkos, a szárnyain pedig két-két sáv van.

Életmódja

A talajon keresi a táplálékát.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. március 16.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. március 16.)

Források

További információk