Napjainkban a Csuka Zoltán nagyon fontos témává vált társadalmunkban. Akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásának, akár a gazdasági, politikai vagy társadalmi szférában gyakorolt befolyásának, akár a történelmi kontextusban való relevanciájának köszönhetően, a Csuka Zoltán emberek millióinak figyelmét és érdeklődését ragadta meg világszerte. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Csuka Zoltán-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől a jelenlegi evolúcióig, beleértve az emberi élet különböző területeire gyakorolt hatását. Továbbá elemezzük a Csuka Zoltán jövőbeli kilátásait és lehetséges következményeit a társadalom jövőjére nézve.
Csuka Zoltán | |
A Szép versek antológiában Vahl Ottó felvétele | |
Élete | |
Született | 1901. szeptember 22. Zichyfalva |
Elhunyt | 1984. március 23. (82 évesen) Érd |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
Első műve | Mindent legyűrő fiatalság (1931) |
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1965) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Csuka Zoltán témájú médiaállományokat. |
Csuka Zoltán (Zichyfalva, 1901. szeptember 22. – Érd, 1984. március 23.) vajdasági magyar költő, szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész.
1906-tól Szabadkán élt, ide járt gimnáziumba, majd 1915-ben került családjával Pécsre. Itt érettségizett le. Pécsett indult írói, szerkesztői pályája: 1919-ben a Diák, 1920-ban a Krónika című lapot szerkesztette. 1921-ben visszatért Újvidékre, és 12 évig itt is maradt (1933-ig). 1933-ban Érdligetre költözött, ahol folytatta írói tevékenységét. Megindította a Láthatár című folyóiratot 1933-ban, ő szerkesztette megszűnéséig, 1944 őszéig. 1945-től szerb, horvát, szlovén regényeket fordított. Még ebben az évben az Új Dunántúl felelős szerkesztője lett. 1946-tól a Magyar-Jugoszláv Társaság ügyvezető titkára. 1950-ben koholt vádak alapján 15 évre ítélték, de 1955-ben rehabilitálták.
1922-ben indította el az első jugoszláviai-magyar irodalmi lapot, Út címmel, de később fontos szerepe volt a Vajdasági Írás (1928-1929), a Reggeli Újság, a Kalangya (1933) lapok megjelenésében is. Irodalomszervező tevékenységének fontos állomása a Kéve (1928) című első vajdasági magyar költői antológia szerkesztése. Költészetének első korszakát az expresszionizmus jellemzi, ezzel hagyományt teremtett a vajdasági magyar lírában. Az 1930-as évek közepétől formakincse hagyományos lett.