Csepeli Szabó Béla

A mai világban a Csepeli Szabó Béla egyre nagyobb aktualitást élvező téma. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Csepeli Szabó Béla az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált. Akár személyes, akár szakmai vagy tudományos szinten, a Csepeli Szabó Béla jelentős hatással van a modern társadalomra. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Csepeli Szabó Béla különböző aspektusait, és elemezzük a különböző ágazatokra gyakorolt ​​hatását. Történelmi jelentőségétől a jelenben való relevanciájáig a Csepeli Szabó Béla olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki a szakértők és a lakosság körében. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon a Csepeli Szabó Béla-ről és annak mai relevanciájáról!

Csepeli Szabó Béla
Élete
Született1924. május 14.
Csepel, magyar
Elhunyt2013. március 21. (88 évesen)
Budapest
Nemzetiségmagyar
SzüleiSzabó János
Rab Etelka
HázastársaNagy Mária (1930–)
GyermekeiMária (1947)
Béla (1954)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek, regények
Első műveLázadóból forradalmár lettem (1951)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1958)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1958)
A XXI. kerület díszpolgára (2004)

Csepeli Szabó Béla (Csepel, 1924. május 14. – Budapest, 2013. március 21.[1]) József Attila-díjas (1958) magyar költő, író, újságíró.

Életút

Szabó János és Rab Etelka gyermekeként született.

Elemi és középiskoláit Csepelen végezte. 1952–1954 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatója volt.

1939–1945 között vasgyári kifutóként dolgozott Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben, ekkor kezdett ösztönösen írni. 1944–1945-ben édesanyja rokonainál Heves környékén bujkált. A "Fogaskerék" Irodalmi Társaság és újság (Csepel újság elődje) alapító tagjaként újságírással is foglalkozott, így nagyobb lapok is felfigyeltek írásaira. 1948–1949 között a Szabad Nép, 1949–1950 között pedig a Friss Újság munkatársa volt. 1950–1951 között a MÚOSZ titkára volt. 1951–1954 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetében főelőadói beosztásban dolgozott. 1954–1956 között a Szabad Ifjúság munkatársaként működött. 1956-tól szabadúszó. 1975–1984 között a Képes Újság irodalmi rovatának írt. A Csepel Művek Oktatási Intézetéből ment nyugdíjba 1984-ben.

Magánélete

1945-től házas, felesége Nagy Mária. Két gyermekük született; Mária 1947-ben és Béla 1954-ben.

Művei

  • Lázadóból forradalmár lettem (1951)
  • Út a messzeségbe (vers, 1956)
  • A világ peremén (vers, 1959)
  • A föld fia (vers, 1960)
  • Duna-parti románc (regény, 1962)
  • Forgószél (regény, 1965)
  • Zajló időben (vers, 1966)
  • Ne csüggedj, Atlasz! (vers, 1973)
  • Emberként élni (válogatás vers, 1984)
  • Aranymosó (új és válogatás vers, 1989)
  • Életszomj. Csillagporos út egy vajúdó világban. Csepeli Szabó Béla versei és elbeszélései 1-2.; Művészetbarátok Egyesülete, Bp., 1999

Jegyzetek

  1. ↑ Elhunyt Csepeli Szabó Béla. . (Hozzáférés: 2013. április 4.)

További információk