Ez a dokumentum a Christine de Pisan témáját különböző nézőpontokból tárgyalja azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjon erről az érdeklődésre számot tartó témáról. Ennek történeti vonatkozásait, jelenlegi vonatkozásait, valamint a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket elemzik. A multidiszciplináris megközelítés révén feltárjuk azokat a különböző szögeket, amelyekből a Christine de Pisan hatással volt vagy hatással lehet különböző kontextusokra. Hasonlóképpen, különböző szakértői véleményeket ismertetnek, és kritikai elmélkedést kínálnak azokról a következményekről és kihívásokról, amelyeket a Christine de Pisan jelent a társadalom egészére nézve. Ennek a cikknek az a célja, hogy hozzájáruljon a Christine de Pisan elemzéséhez és megalapozott vitájához, olyan elemeket biztosítva, amelyek gazdagítják a témával kapcsolatos megértést és párbeszédet.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Christine de Pisan | |
![]() | |
Christine de Pisan felolvas | |
Született | Cristina da Pizzano 1364. szeptember 11.[1][2] Velence[3][4][5][6][7] |
Elhunyt | 1431 (66-67 évesen)[8] Poissy[4][7] |
Állampolgársága | francia |
Házastársa | Étienne du Castel[2] |
Gyermekei |
|
Szülei | Thomas de Pisan |
Foglalkozása | |
![]() | |
Christine de Pisan aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Christine de Pisan témájú médiaállományokat. | |
Christine de Pisan (Velence, 1365 körül – 1429 körül) francia írónő.
Apja, Tommaso da Pizzano tudós, elismert asztrológus és orvos gyerekkorában, 1368-ban magával vitte Párizsba, V. Károly udvarába. 1380-ban Étienne du Castel királyi jegyző és titkár felesége lett, akinek 1390-ben bekövetkezett halála után nagy szegénységben élt 3 gyermekével. Ezért kezdett el írással foglalkozni udvari megrendelői számára. 1399 tájától költészettel, majd prózával foglalkozott. 1418-ban legidősebb fiútestvére (róla nincsenek pontos adatok) szexuálisan zaklatta az akkor már özvegy Pisant, egyik lánya után ő is kolostorba vonult. Ott is halt meg 1429 körül.
Kéziratai nem sokkal a megírását követően átkerültek Angliába. 1498-ban William Caxton elkészítette az első angol fordítását Book of Fayttes of Armes and of Chyvalrye címmel és VII. Henrik rendeletére ki is nyomtatta, mely valóságos bestseller volt a középkor végén. Honoré Bonethez hasonlóan, akitől szintén merített, a heraldika a műnek csak egy kis részét teszi ki, de tőle eltérően a címertan nem a szövegen belül van elszórva, hanem egy külön fejezetnek a végét alkotja.