Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes

Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes
Született1721. december 6.
Párizs
Elhunyt1794. április 22. (72 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Gyermekei
  • Marguerite Thérèse Antoinette de Lamoignon de Malesherbes
  • Françoise Pauline de Lamoignon de Malesherbes
SzüleiAnne Elisabeth Roujault
Guillaume de Lamoignon de Blancmesnil
Foglalkozásajogtudós, államférfi, botanikus
Tisztsége
  • First President (1750–1775)
  • elnök (1752–1752, Francia Természettudományi Akadémia)
  • elnök (1760–1760, Francia Természettudományi Akadémia)
  • elnök (1765–1765, Francia Természettudományi Akadémia)
  • seat 38 of the Académie française (1775–1794)
  • Ministre de la Maison du Roi (1775. július 20. – 1776. május 12.)
  • elnök (1781–1781, Francia Természettudományi Akadémia)
Halál okalefejezés
SírhelyeErrancis Cemetery
Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes aláírása
Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Malesherbes-kastély Tiszteletére állított emlékoszlop a rheinsbergi kastély parkjában

Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes (Párizs, 1721. december 6. – Párizs, 1794. április 22.) francia jogtudós és államférfi.

Az Encyclopédie megmentője

Hivatali (szolgálat alapján kapott) nemességhez tartozó, ismert párizsi családból származott. 1741-ben a párizsi bíróság főügyészhelyettesévé nevezték ki.

1750-ben a nyomdákat ellenőrző királyi cenzúra élére került. Ez a magas hivatal tette lehetővé számára, hogy megmentse az Enciklopédiát. Amikor eltörölték a kiadók előjogait, és elrendelték Diderot kéziratainak lefoglalását, Lamoignon de Malesherbes titokban magához hívatta Diderot-t, aki kétségbeesetten sietett hozzá. „Most mi lesz?”, kiáltott fel. „Hogyan tudom elvinni 24 óra leforgása alatt az összes kéziratomat? Nincs idő kiválogatni. És főleg, hol találok olyan embereket, akik hajlandók segíteni és megbízhatóak?” „Küldje el hozzám az egész anyagot”, válaszolta Malesherbes, „nálam senki nem fogja keresni.”

1771-ben feloszlatták a bíróságokat. Kollégáival szolidáris volt a híres Remontrances (Intelmek) írásával, melyet titokban terjesztett. A királyi elfogató parancs Párizstól 70 km-re helyezkedő kastélyába száműzte.

1787 és 1788 között az államtanács tagja volt. Reformokat javasolt, de nem hallgattak rá. XVI. Lajos ösztönzésére mégis kiadta az Értekezés a protestánsok házasságkötéséről című írását. 1787-ben sikerült elfogadtatnia a vallási türelemről szóló határozatot, amely rendezte a nem katolikus vallásúak polgári jogállását. Ezzel kezdetét vette a különböző vallási felekezetek elismerése.

Egyik unokája Chateaubriand bátyjához ment feleségül, másik unokája pedig Alexis de Tocqueville édesanyja volt.

A botanikus

Malesherbes-et szenvedélyesen érdekelte a botanika. 24 évesen Antoine-Laurent de Jussieu botanikai előadásait hallgatta. A Malesherbes-kastély kertjeiben (Loiret megye) ültette el növényeit. Botanikáról levelezett Jean-Jacques Rousseau-val és Thomas Jeffersonnal. Növényeket cserélt és tanácsokat kapott birtokos szomszédjától, a híres Duhamel du Monceau agronómustól. Unokaöccse a francia Szélcsendes-szigetek kormányzója volt, s a legkülönbözőbb magvakat kérte tőle.

Monsieur Guillaume álnéven beutazta Franciaországot, Svájcot és Hollandiát. Utazásai során nemcsak a mezőgazdaságot, de az ipari tevékenységeket is megfigyelte, s természetesen számos növényt is gyűjtött.

Bírálta Buffon grófját, és nyilvánosan visszautasította földtörténeti elméletét.

A francia forradalom idején

1792-ben meglátogatta Lausanne-ba emigrált lányát. Hamarosan visszatért Franciaországba, bár nem táplált illúziókat a forradalmat illetően. Hű maradt királyához, aki pedig egyáltalán nem kedvelte őt. Önként vállalta XVI. Lajos védelmét. Malesherbes levelet írt a Konvent elnökének. „Nem tudom, hogy a Nemzeti Konvent rendel-e védőügyvédet a király számára, illetve hogy lesz-e lehetősége ügyvédet választani. Az utóbbi esetben a király tudomására kívánom hozni, hogy ha személyemet választaná erre a feladatra, készen állok betöltésére”. XVI. Lajos ezt válaszolta: „Az Ön nagylelkűségét még értékesebbé teszi az a tény, hogy kockára teszi életét, bár az enyémet nem fogja tudni megmenteni”. 1793. január 20-án Malesherbes tudatta a királlyal a halálos ítéletet.

Egy decemberi napon, a jakobinus terror legsötétebb idején letartóztatták. Elhurcolták vidéki kastélyából, és Párizsba vitték. Családjával együtt bebörtönözték az emigránsokkal való konspiráció vádjával. Vejét, Louis Le Peletier de Rosanbót 1794. április 21-én végezték ki. Másnap pedig őt, Antoinette lányát, Aline unokáját és férjét, Jean-Baptiste de Chateaubriand-t, valamint két titkárát vitték nyaktiló alá. Amikor a börtönt elhagyva elindult a vesztőhelyre vivő szekérhez, megbotlott egy kőben. „Ez rossz előjel”, mondta szomorú mosollyal. „Egy római polgár visszafordulna az én helyemben..”

Publikációi

Irodalom

Fordítás

Nemzetközi katalógusok