A "var1" cikkben egy olyan témát fogunk feltárni, amely ma sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásig ez a cikk a var1-hez kapcsolódó különböző szempontokkal és szempontokkal foglalkozik. Emellett különféle tanulmányokat és kutatásokat is elemeznek, amelyek rávilágítottak erre a témára, szélesebb és mélyebb látásmódot nyújtva az olvasóknak. Ezenkívül megvizsgálják a var1-hez kapcsolódó kihívások kezelésére szolgáló lehetséges megoldásokat vagy stratégiákat. Végső soron ez a cikk értékes ismereteket és perspektívákat kíván nyújtani, amelyek hozzájárulhatnak a var1 és életünkre gyakorolt hatásának teljesebb megértéséhez.
Chilehaus | |
![]() | |
![]() | |
Település | Hamburg |
Cím |
|
Építési adatok | |
Építés éve | 1922–1924 |
Megnyitás | 1924 |
Építési stílus | téglás expresszionista |
Építész(ek) | Fritz Höger |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | irodaház |
Tulajdonos | Union Investment |
Alapadatok | |
Alapterület | 5 950 m² |
Teljes terület | 36 000 m² |
Világörökségi adatok | |
Világörökség-azonosító | 1467 |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 2015 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Chilehaus témájú médiaállományokat. | |
A Chilehaus egy 1922 és 1924 között épült irodaház a németországi Hamburg Kontorhaus negyedében. Fritz Höger építészete példaértékű volt az 1920-as évek téglagótika és expresszionizmus által inspirált modern téglaexpresszionizmusa számára. Az épület 36 000 m² beépített területével és az 5950 m² alapterületével, és a tízemeletes szintekkel Hamburg egyik első magasháza volt. Keleti, hajóorra emlékeztető sarkával az építészetben az expresszionizmus egyik világszerte ismert ikonjává vált.[1]
2015. július 5-én a Kontorhaus negyedet az UNESCO a hamburgi Speicherstadt raktárnegyeddel és a Chilehausszal együtt a világörökség részévé nyilvánította.[2]
Hamburg történelmi belvárosának déli részét megkímélte az 1842-es nagy tűzvész. A Reichenstraßenfleet feltöltésétől eltekintve, hogy közlekedési tengelyt hozzanak létre a városháza és az 1842-ben megnyitott Berlini pályaudvar között, alig történt szerkezeti változtatás. A Gängeviertel középkori struktúrákban kis parcellákra volt felosztva. A Chilehaus helyén 1868-ban 69 kis épületet építettek fel.
A Speicherstadt raktárnegyed felépítése a mai Zollkanal déli részén 20 000 lakos kitelepítését tette szükségessé, akiknek egy része a Gängeviertelben talált szállást. A 19. század végén számos kisebb kereskedelmi épület épült, köztük 1886-ban Hamburg első irodaháza, a Dovenhof.
Csak az 1892-es kolerajárvány miatt vált sürgetővé a terület újjáépítésének és átszervezésének szükségessége. A terület újjáépítése azonban csak húsz év múlva kezdődött meg. A terveket jelentősen befolyásolta Fritz Schumacher hamburgi főépítésvezető.
Egy 1912-es vázlatterv az északi Steinstraße, a déli Meßberg és Hopfensack, a nyugati Kattrepel és a keleti Johanniswall, a későbbi Kontorhausviertel közötti területen egy új átlós tengelyt, a Burchardstraße pedig az észak-déli irányú Mohlenhofstraßét a Burchardplatznál metsző, akkor még nem vázolt Burchardstraßét ábrázolta. A fejlesztéshez nagy tömbházak felépítését tervezték.
A Niedernstraße, Burchardstraße, Pumpen, Klingberg és Depenau által határolt és a Fischertwiete által keresztezett tényleges építési telek mérete 5950 m² volt. A Fischertwiete a Meßbergre vezet, amely a középkor óta zöldségpiacként szolgált. A Wandrahmsbrücke híd a Fischertwiete tengelyében helyezkedett el.
A területet 1913-ban vásárolta meg a város, és a következő évben meghirdetett pályázat még részleges lakóterületi használatot feltételezett. A Distel & Grubitz által készített győztes terv még mindig a terület két részének különálló beépítését irányozta elő, bár egyes más tervek a Fischertwiete fölé történő beépítést javasolták.
A Klingberg rendőrőrsöt, amelyet Albert Erbe 1906 és 1908 között épített neobarokk stílusban, teljesen körülvette a tervezett Chilehaus.
Az építési telket 1921 októberében Henry B. Sloman építőmester vásárolta meg árverésen. Sloman vállalkozó volt, akinek vagyona a chilei salétrom bányászatából és kereskedelméből származott. 1912-ben 60 millió márkás vagyonával Hamburg egyik leggazdagabb emberének számított. Sloman távoli rokonságban állt az azonos nevű hajóscsaláddal.[3]
Hamburgban szokás volt a kereskedőházaknak nevet adni. Mivel a hajózási társaság Rob. M. Sloman hajózási vállalat már 1908-1910-ben a Baumwallon lévő irodaházát Slomanhausnak nevezte el, Henry B. Sloman úgy döntött, hogy házának a „Chilehaus” nevet adja a Dél-Amerikában eltöltött 32 éve emlékére.[4]
Sloman több építésszel készíttetett terveket. A Gerson testvérek tervei nem maradtak fenn; ők valamivel később valósították meg a szomszédos Meßberghofot és Fritz Högerrel együtt a Sprinkenhofot, mindkettő a Chilehaus közvetlen szomszédságában található. Fennmaradtak a Puls & Richter tervei, amelyek szintén a Fischertwiete felépítményét mutatják.
Végül Fritz Höger kapta meg a megbízást, aki a Mönckebergstraße épületeinek, a Rappolt- és a Klöpperhaus tervezésével került be a meghívott építészek közé. A város építési adattárában található, 1922. január 19-i keltezésű első tervezet azonban csak részleges terveket mutat. Az ügyfél által kívánt teljes alapterület eléréséhez az épületnek 9-10 emelet magasnak kellett lennie. A „toronyház” masszív összhatásának enyhítése érdekében a Höger a felső szintek lépcsőzetes kialakítását választotta. A fejlesztést befolyásolta az újonnan kinevezett épületfenntartási bizottság.
Az építkezés 1922. május 14-én kezdődött, és az épületet 1924 februárjában adták át a megrendelőnek. A terveket folyamatosan finomították és kiegészítették, még akkor is, amikor az építkezés már megkezdődött. A korai tervrajzok már 1922 nyarán szerepeltek az első bérbeadási brosúrában. A jellegzetes épületsarkot a munkálatok során többször ia áttervezték.
Az épületet a szélesebb közönségnek az 1922 augusztusában az Überseeclub által szervezett első „Überseewoche” alkalmával mutatták be egy fából készült makett kiállításával. Ekkor a Deutscher Werkbund hamburgi tagozata saját pavilonjában állította ki munkáit, köztük a Chilehaus fából készült makettjét.
Az altalaj a Zollkanal és az Elba közelsége miatt ingoványos és puha volt. A terület a Geest és a Marsch határán fekszik, és két méteres lejtővel délre, illetve keletre lejt. Ezt a magasságkülönbséget a talapzattal egyenlítették ki. Az építéshez 16 méter hosszúságú, összesen 18 000 méternyi vasbeton cölöpöket használtak fel. Az Elba közelsége szükségessé tette a pincék különleges lezárását, a kazánházat pedig olyan mozgatható keszonként tervezték, amely tavaszi dagály idején le tudott úszni.
Höger így ír a felhasznált bockhorni klinkertéglákról: „Meg kell még említenem, hogy a Chilehaus homlokzataihoz éppen selejtes klinkertéglákat választottam, amelyek általában csak disznóólakhoz és padlóburkolatokhoz lennének jók. De ezek az eldeformálódott rögök éppen olyan jók voltak óriásépületemhez, csak természetes lepattogzásuk miatt, amilyenné a legforróbb tűz által váltak, kedvesek voltak számomra, csak nekik köszönhetem az óriásépület hatásának nagy részét, rajtuk keresztül kapta az épület a felhajtóerejét és vette el az óriás földhözragadtságát.” Tekintettel a rövid építési időre és a szükséges téglák számára, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy selejtet használtak volna; legfeljebb klinkertéglákat gyártottak ilyen hibás formák szerint. Mindenesetre a klinkertéglát állítólag Sloman már jóval Höger megrendelése előtt felhalmozta, és a jelek szerint ugyanezeket a klinkertéglákat használták fel az Oberhafenkantin építésénél is. A házba végül 4,8 millió téglát és 750 tehervagonnyi cementet építettek be.[5]
Az ablakok közötti nyugodt felületeket ún. „märkischen Verband” stílusban falazták, azaz kívülről két hosszanti irányba fektetett téglát egy keresztbe elhelyezett követett. A pilaszterek, az ablakok közötti merész függőleges sávok egyenként két, 45°-os szögben fektetett téglából állnak, és mind a hét réteg egyenesen a falhoz van rögzítve. Richard Kuöhl szobrászművész jelentős mértékben részt vett a homlokzat és a lépcsőházak kerámia falidíszeinek tervezésében és elkészítésében.
Höger egy posztumusz esszéjében 17 szenátusi pályázatról számol be az épülethez, köztük a Fischertwiete közutca felépítményéhez. Tervei eleinte kevéssé találtak tetszést a megrendelőnél és a homlokzati bizottságnál, mivel a monumentális épület 2800 egyforma ablakkal rendelkezett, és unalmasnak tartották. A tetőszerkezet megtörésére új megoldást találtak a lépcsőzetes emeletek formájában, amelyet a megrendelő viszont túlságosan újszerűnek talált.
A háború utáni hiperinfláció és az azt követő pénzreform miatt az építési költségeket az épület 1924-es befejezésekor csaknem mintegy 10 millió birodalmi márkára lehetett becsülni. A hatalmas kontorház végül 1924. április 1-jén nyílt meg. Az épületben számos kisebb import- és exportcég telepedett le, amelyeknek csak néhány helyiségre volt szükségük a kereskedelmük folytatásához.[6] A lábazati emelet teteje előtt egy andoki kondor szobra látható, a névadó Chilét szimbolizálva.[7]
A Chilehaus az 1980-as évek közepéig a Sloman család tulajdonában volt. Az épületet 1990-ben a svéd T. Karlsten magánbefektető vásárolta meg. Jelenleg az Union Investment Real Estate GmbH (korábban DIFA Deutsche Immobilien Fonds AG) ingatlanalap tulajdonában van.[8] A földszinten 2001 októbere óta a Manufactum áruházak és a C. Bechstein zongoragyár üzlete található.