Ez a cikk a Carl Friedrich von Weizsäcker témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos. A Carl Friedrich von Weizsäcker a közönség széles spektrumának figyelmét keltette fel, a terület szakértőitől kezdve az e témával kapcsolatos ismeretek megszerzése iránt érdeklődőkig. Az olvasás során a Carl Friedrich von Weizsäcker-hez kapcsolódó különféle szempontokat és megközelítéseket vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk. Történelmi eredetétől kortárs vonatkozásaiig ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a Carl Friedrich von Weizsäcker-ről és annak különböző kontextusokban való hatásairól. Ezen kívül elemzik a lehetséges jövőbeli trendeket, és bemutatják a fejlődésével és alakulásával kapcsolatos gondolatokat.
Carl Friedrich von Weizsäcker | |
![]() | |
Göttingen, 1993 | |
Született | Carl Friedrich Weizsäcker 1912. június 28.[1][2][3][4][5] Kiel[6] |
Elhunyt | 2007. április 28. (94 évesen)[1][2][3][4][5] Söcking[7] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Gundalena Inez Eliza Ida Weizsäcker (1937. március 30. – ) |
Gyermekei |
|
Szülei | Marianne von Weizsäcker Ernst von Weizsäcker |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Lista
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat. | |
Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28. – Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus, Richard von Weizsäcker bátyja.
Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.
Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.
1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.