Ebben a cikkben elmélyülünk a Borostyánkősav izgalmas világában, feltárva annak különböző oldalait és jellemzőit, hogy teljes mértékben megértsük jelentőségét a mai társadalomban. Az eredetétől a mai relevanciáig elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a hatását a különböző területeken, valamint az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását. Történelmén, fejlődésén és lehetséges jövőbeli perspektíváin keresztüli utazás során felfedezzük mindazt, amit a Borostyánkősav kínál, és azt, hogy milyen jelentőséggel bír a mai világban.
Borostyánkősav | |
![]() | |
![]() | |
IUPAC-név | borostyánkősav |
Szabályos név | butándisav |
Más nevek | etán-1,2-dikarbonsav |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 110-15-6 |
PubChem | 1110 |
ChemSpider | 1078 |
EINECS-szám | 203-740-4 |
DrugBank | DB00139 |
KEGG | C00042 |
ChEBI | 15741 |
SMILES | OC(CCC(O)=O)=O |
InChIKey | KDYFGRWQOYBRFD-UHFFFAOYSA-N |
Beilstein | 1754069 |
Gmelin | 2785 |
UNII | AB6MNQ6J6L |
ChEMBL | CHEMBL576 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C4H6O4 |
Moláris tömeg | 118,09 g/mol |
Sűrűség | 1,56 g/cm³ |
Olvadáspont | 185–187 °C |
Forráspont | 235 °C |
Oldhatóság (vízben) | 58 g/l (20 °C) |
Savasság (pKa) | 4,16 (pK1) 5,61 (pK2) |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Irritatív (Xi)[1] |
R mondatok | R36[1] |
S mondatok | S26[1] |
Lobbanáspont | 206 °C[1] |
Öngyulladási hőmérséklet | 630 °C[1] |
LD50 | 2260 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A borostyánkősav (IUPAC név: butándisav) egy dikarbonsav a következő képlettel:
Szobahőmérsékleten a tiszta borostyánkősav szilárd anyag, színtelen, szagtalan kristályok formájában. Olvadáspontja 185 °C, forráspontja 235 °C. Kétértékű sav, az észtereit dialkil-szukcinátoknak nevezzük, szabályos sói a szukcinátok, savanyú sói a hidrogén-szukcinátok. A borostyánkősav anion (szukcinát) formájában részt vesz a citromsavciklusban.
A borostyánkősav régóta ismert vegyület, elsőként Agricola állította elő a borostyánkő hevítésével 1550-ben, innen a neve.[2]
Régebben a borostyánból állították elő, és főleg külsőleg használták reumás fájdalmak, vagy belsőleg a kankó kezelésekor.
Régebben borostyánból állították elő, ma a borostyánkősavat kémiai reakcióval malein- vagy fumársavból nyerik.
A szukcinát anion részt vesz a citromsav-ciklusban és képes elektront átadni az elektrontranszportláncnak a következő reakcióban:
A reakciót a szukcinát-dehidrogenáz enzim katalizálja (vagy a mitokondriális elektrontranszportlánc II komplexe). A komplex 4 alegységből álló membrán-kötött lipoprotein, amely a szukcinát oxidációját az ubikinon redukciójával csatolja.
Az elektronátvivő intermedierek a FAD és három Fe2S2 központ, melyek a B alegység részei.
A borostyánkősav/szukcinilsav gyúlékony és korrozív, égési sérüléseket okozhat. "Belégzése, lenyelése és bőrön keresztül történő felszívódása veszélyes. Kezelés után mosson kezet. A szemkontaktus súlyos sérülést okozhat." Táplálékkiegészítőként biztonságos, az FDA jóváhagyta.
Az élelmiszeriparban elsősorban ízfokozóként, valamint savanyúságot szabályozó anyagként alkalmazzák E363 néven. Napi maximum beviteli mennyisége nincs korlátozva, ismert mellékhatása nincs.
A citromsavciklus anyagcsere-útvonala | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|