Basch Lóránt

Ebben a cikkben elemezzük a Basch Lóránt jelentőségét a mai társadalomban. _A Var1 az emberi történelem alapvető része volt, és hatása transzcendentális volt különböző területeken, a politikától a tudományig. Az évek során a Basch Lóránt nagy érdeklődést és vitát váltott ki szakértők és amatőrök körében, így végtelen számú kutatást és tanulmányt generált, amelyek kiemelik a mindennapi életben betöltött jelentőségét. Ezzel az elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Basch Lóránt jelentős hatását a modern élet különböző aspektusaira, valamint a jelenlegi világunk alakításában betöltött szerepére.

Basch Lóránt
Született1885. március 27.
Budapest
Elhunyt1966. március 30. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • ügyvéd (barrister)
  • író
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (NVh-132. fülke)[1][2]

Basch Lóránt, névváltozata: Basch Loránd (Budapest, 1885. március 27.[3] – Budapest, 1966. március 30.)[4] ügyvéd, irodalomtörténész, író. Basch Edit (1895–1980) festőművésznő bátyja.

Élete

Basch Gyula (1851–1914) ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség fiúárvaházának elnöke, a fővárosi törvényhatóság tagja és Fischl Alice (1858–1918) gyermekeként született. A Budapesti Tudományegyetemen jog- és államtudományból doktori oklevelet szerzett, majd Budapesten tett ügyvédi vizsgát. Baumgarten Ferenc Ferdinánd esztéta, műkritikus iskolatársa és barátja volt. Jelentős szerepe volt a Baumgarten Alapítvány létrejöttében, amelynek jogi kurátori tisztségét is betöltötte az alapítvány megszűnéséig. Utoljára 1949-ben adta át utoljára az irodalmi díjakat, Schöpflin Aladárral. Irodalmi munkássága főleg Babits Mihálynak, a Baumgarten Alapítvány irodalmi kurátorának életművével kapcsolatos. Végrendeletében a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta Városmajor utcai lakását – ahol 1977-től az 1990-es évek közepéig a Nyugat Emlékmúzeum működött – és gazdag műgyűjteményét.

Művei

  • Két literátor (Babits Mihály és Osvát Ernő, Irodalomtörténet, 1958)
  • Babits Mihály összegyűjtött versei. I–VIII. Szerk. Illyés Gyulával, Keresztury Dezsővel. Sajtó alá rendezte: Rozgonyi Iván. (Budapest, 1958–1964)
  • Egy literáris per története (Babits Mihályról és József Attiláról, Irodalomtörténet, 1959. 3. és 4. szám)
  • Indulás az öregkorba (Babits utolsó éveiről, Jelenkor, 1960)
  • Emlékezés Babits Mihályra (Jelenkor, 1961. 3. szám)
  • A halál pitvarában (Jelenkor, 1961)
  • Adalék az Ady – Babits kérdéshez. (Studia Litteraria, 1964)
  • Mester és tanítvány (Babits Mihályról és Szabó Lőrincről, Kortárs, 1966. 2. szám)

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 537/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 14.)
  4. ↑ Gyászjelentése (1966). (Hozzáférés: 2020. augusztus 14.)

Források