Barbara Ployer
Ez a cikk a Barbara Ployer témával foglalkozik, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. A Barbara Ployer felkeltette a kutatók, szakértők és még a hétköznapi polgárok figyelmét is, mivel relevanciája és hatása a mindennapi élet különböző területeire. Az évek során a Barbara Ployer elemzések, viták és elmélkedések tárgyát képezte, ami sokféle véleményt és nézőpontot eredményezett a témában. Ebben az értelemben rendkívül fontos a Barbara Ployer ismereteinek és megértésének elmélyítése azzal a céllal, hogy gazdagítsa a vitát, és elősegítse az ezzel kapcsolatos átfogó és kritikus jövőképet. Ezért a következő vonalak mentén a Barbara Ployer különböző dimenzióit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos pillantást nyújtsunk erre a mai társadalom szempontjából releváns témára.
Maria Anna Barbara vagy Babette Ployer (1765–1811) Wolfgang Amadeus Mozart zongora- és zeneszerzés-tanítványa, akinek Mozart két zongoraversenyét is ajánlotta 1784-ben, ezek a Mozart: Zongoraverseny No. 14. (K. 449) és a Mozart: Zongoraverseny No. 17., (K. 453).
Barbara Ployer 1765. szeptember 2-án az ausztriai Sarmingsteinben született, és 1811 áprilisában halt meg a horvátországi Bresane-ban. Édesapja Franz Kajetan Ployer, fakereskedő és adószedő.
Barbara Ployer édesanyja halála után, 1779-ben Bécsbe költözött nagybátyjához, Gottfried Ignaz von Ployer, udvari tanácsoshoz, aki Salzburg képviselője volt és bejáratos a királyi udvarhoz Bécsben, az ő közvetítésével került kapcsolatba Mozarttal. Házasságkötése után férje, Cornelius Bujánovics von Agg-Telek (1770-1844) horvátországi birtokára, Kreuzba költözött.
Mindkét neki ajánlott Mozart-zongoraversenyt mind technikai, mind művészi szempontból - a korabeli leírások szerint - csodálatosan játszotta, akárcsak Joseph Haydn f-moll zongorára írt variációit, melyet Haydn Gottfried Ignaz von Ployer felesége, Antonia von Ployer számára ajánlott.
Források
- Clive, Peter 1993. Mozart and His Circle: A Biographical Dictionary. Yale University Press, New Haven and London. ISBN 0-300-05900-0.
- Dubal, D. 1987 (second edition) The Art of the Piano. Simon and Schuster. ISBN 0-67163-837-8
- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek Zeneműkiadó, Budapest 1973. 71.
