A mai világban a Barabás Tibor (író) soha nem látott jelentőséget kapott. Akár személyes, akár szakmai, társadalmi vagy politikai szinten, a Barabás Tibor (író) alapvető szerepet játszik mindennapi életünkben. A történelem során a Barabás Tibor (író) tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt, de soha korábban nem foglalt el olyan előkelő helyet a társadalomban, mint manapság. A kezdetektől napjainkig a Barabás Tibor (író) fejlődött, és alkalmazkodott azokhoz a változásokhoz és kihívásokhoz, amelyekkel az idők során szembesült. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Barabás Tibor (író) hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, és azt, hogy hogyan befolyásolta a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat.
Berkovits Arnold (1868–1925)[1][2] és Breitner Malvin (1875–1945)[3] fia. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Munkái az 1930-as évektől jelentek meg. 1941–1945 között munkaszolgálatos volt. 1945-ben a Cserépfalvi Könyvkiadó irodalmi vezetője, majd a Szabad Nép kulturális rovatvezetője volt. 1946–1949 között az Írószövetség főtitkára. 1949–1951 között a Révai, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója volt. 1957–1966 között a KPM sajtóosztályát vezette. 1967-től a Budapester Rundschau munkatársa volt.
Munkássága
Cikkeit 1932-től rendszeresen jelentették meg különböző napilapok és folyóiratok, mint például a Népszava, Az Újság, a Szép Szó, a Literatura, a Magyar Hírlap. József Attila és Nagy Lajos baráti köréhez tartozott. Első allegorikus regényével (Máglyák Firenzében) a rasszizmusról mondott ítéletet. 1945-ben az irodalompolitika végrehajtásában vállalt szerepet. Szépirodalmi munkáival, tanulmány- és riportköteteivel a kommunista ideológiát terjesztette (Egy nép nevelői, Az első lecke, Új Krónika). Az 1950-es évek közepétől művészek, zeneszerzők életét írta meg regényes formában (Beethoven, Mozart, Chopin, Liszt Ferenc, Michelangelo, Rembrandt).
Művei
1944-ig
Barrabás Tibor: Hét novella; szerzői, Rákospalota, 1940
Barrabás Tibor: Eszterke. Kis regény; Klein S. Ny., Bp., 1941
József Attila, a szegénység költője. József Attila verseiből; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1942
Máglyák Firenzében; Heros, Bp., 1942
Az európai szellem magyar úttörői; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1942
1945–1956
Martinovics élete; Cserépfalvi, Bp., 1945 (A szabadság hírnökei)
Levél a szovjet írókhoz Petőfi Sándorról; Athenaeum, Bp., 1948 (Zsebkönyvtár)
Irodalom és haladás; Dante, Bp., 1948
Jakobinusok. Színmű; Athenaeum, Bp., 1948
Egy nép nevelői. Tanulmányok; Athenaeum Ny., Bp., 1949
Az első lecke; Dante, Bp., 1949 (Dante új könyvtár)
Magyar jakobinusok. Színmű; Athenaeum, Bp., 1950
Tatai bányászok; Népművelési Minisztérium, Bp., 1951 (Az Ötéves Terv kiskönyvtára)
A szabadság magvetője; Ifjúsági, Bp., 1951
Bányászok előre! Beszámoló a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács által egybehívott országos bányászértekezletről 1950. évi nov. 26.; összeáll. Barabás Tibor; Nehézipari, Bp., 1951
Győzelmes évek. Elbeszélések, riportok; Népszava, Bp., 1952
Kibontott zászlók. Történelmi jelenet; Népszava, Bp., 1953 (Műsorfüzet)
Rákóczi hadnagya. Bornemissza János. Irodalmi forgatókönyv; Szépirodalmi, Bp., 1953
Barabás Tibor–Gádor Béla: Állami áruház. Zenés vígjáték; zene Kerekes János, vers Darvas Szilárd; Népszava, Bp., 1954 (Műsorfüzet)