Balázs Sándor (író, 1830–1887)

Ebben a cikkben elmélyülünk a Balázs Sándor (író, 1830–1887) lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását. Ennek mentén elemezzük mind eredetét, mind időbeli alakulását, részletesen megvizsgálva a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ezen túlmenően a Balázs Sándor (író, 1830–1887)-ről különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket ismertetünk azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről az izgalmas témáról. A tudományban, a kultúrában és a technológiában betöltött relevanciájától a mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatásáig különböző oldalról közelítjük meg a Balázs Sándor (író, 1830–1887)-et azzal a céllal, hogy gazdagítsuk olvasóink ismereteit és megértését ezzel a rendkívül fontos témával kapcsolatban.

Ez a szócikk az 1830-ban született íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Balázs Sándor (egyértelműsítő lap).
Balázs Sándor
Kászonfeltízi Balázs Sándor (1862)
Kászonfeltízi Balázs Sándor (1862)
Született1830. december 26.
Kolozsvár
Elhunyt1887. augusztus 1. (56 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBalázsné Bognár Vilma (1862–1887)
Foglalkozásakönyvtáros,
író,
újságíró,
műfordító
SírhelyeFiumei úti sírkert (10-1-98)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs Sándor témájú médiaállományokat.

Kászonfeltízi Balázs Sándor (Kolozsvár, 1830. december 26. – Budapest, 1887. augusztus 1.)[3] könyvtáros, író, újságíró, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Öccse Balázs Gábor utazó volt.

Sírja a Fiumei úti sírkertben (10-1-98)

Élete

Balázs József és Csavásy Rozália fiaként született. Szülővárosában végezte iskoláit, majd 1851–1852-ben Pesten egy ideig a mérnöki tanfolyamot hallgatta, ezt a pályát azonban elhagyta és irodalmi téren működött tovább. Különösen humoros novelláival tűnt ki. 1851-ben jelent meg Színházi kaland című hosszabb humoros verse a Hölgyfutárban, majd ugyanott első prózai írása (Első szerelmem). 1852-ben a Hölgyfutár segédszerkesztője lett, innen a Budapesti Visszhanghoz ment át, de itt sem maradt sokáig; 1854-ben rövid ideig a Divatcsarnok című lap szerkesztésében vett részt. 1855 első felében Gräfenbergben időzött.

1862. október 1-jén Pesten házasságot kötött Bognár Vilma operaénekes-nővel, a tanúk Jókai Mór és Tóth Kálmán voltak.[4]

1876. január 26-án a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, február 26-án Víg Samu tanulságos története című művével foglalta el székét. 1881-ben a Nemzeti Színház könyvtárosa lett. Öngyilkossággal vetett véget életének.

A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Az angol elbeszélőktől, különösen Thackeray-től tanult, akinek két kötetnyi elbeszélését le is fordította, de Thackeray keserű nevetése nála könnyed derűvé változik. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Henrik angyala, Az asztal végén, Rózsi dada esete), de ezekben sem igyekszik különösebben mélyre hatolni.

A visszatért fecske címen egy regényt is írt, mely az általa 1862–1864 között szerkesztett Ország Tükre című lapban látott napvilágot. Számos más lapnak, így 1865. október 1-jétől 1866. decemberig a Magyarország és a Nagyvilágnak és 1877–78-ban Szana Tamással együtt a Petőfi Társaság Lapjának is szerkesztője volt.

Arcképe megtalálható Barabás Miklós kőnyomatos rajzaként az Arckép-albumban (Pest, 1855.); a Hölgyek Lapja munkatársai között Elischer Lajos által kőre rajzolva a Légrády testvérek nyomdájában, Pesten, 1880-ban.

Síremlékét 2010 tavaszára emeltette a Fiumei úti sírkertben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.[5]

Munkái

  • Carlo Broschi. Scribe regénye (Pest, 1852) (egyik barátjával fordította)
  • Beszélyei. 2 kötet. (Pest, 1855)
  • Tükördarabok. Beszélygyűjtemény. 2 kötet. (Pest, 1865)
  • Thackeray víg elbeszélései 2 kötet. Ford. (Kisfaludy Társaság, Pest, 1869–70)
  • Miért nem házasodik meg a sógor? Eredeti vígjáték. (Pest, 1871) (Nemzeti Színház Könyvtára 11. Új kiadás. Budapest, 1881)
  • Víg elbeszélések. Budapest, (1878. Petőfi Társaság Könyvtára 23–25.)
  • Tarka képek. Beszély és rajzgyűjtemény. Budapest, 1880. 2 kötet. (Ism. Magy. és Nagyv. 14. sz. Főv. Lapok 85. sz.)
  • A mama tyukszeme. Esztergom, 1881. (Mulattató Zsebkönyvtár 1.)
  • Ráró és Csillag. Esztergom, 1882. (Mulattató Zsebkönyvtár 11.)
  • A strike, eredeti népszínmű 3 felvonásban. Esztergom, 1872. (Szigligeti Edével együtt. – Nemzeti Színház könyvtára 26.)

Jegyzetek

  1. ↑ https://temeto.envimap.hu
  2. ↑ https://temeto.envimap.hu/content/photos_normal/fiumei/ab/a2/93/24-bb24-1575-b7f1-31e8b48067fe.jpg
  3. ↑ A budapest Szent-Rókus kápolna halotti anyakönyve, 1301/1887.
  4. ↑ Pest-belvárosi római katolikus plébánia házassági anyakönyve 140/1862.
  5. ↑ Magyar Temetkezés, 2010. tavasz, 1. szám, 14. o.

Források