Bölöni Györgyné

A mai világban a Bölöni Györgyné különböző területeken nagy jelentőséggel bír. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Bölöni Györgyné állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Hatása számos területen figyelemre méltó, a technológiától a politikáig, beleértve a kultúrát és az interperszonális kapcsolatokat is. Ezért fontos elemezni és megérteni, hogy a Bölöni Györgyné milyen hatással van jelenlegi társadalmunkra. Ebben a cikkben a Bölöni Györgyné-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és szempontokat vizsgáljuk meg, hogy megvilágítsuk annak fontosságát és mindennapi életünkben betöltött szerepét.

Bölöni Györgyné
SzületettOtilia Marchiș
1873. október 8.[1][2]
Középhomoród
Elhunyt1951. augusztus 13. (77 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságaromán
HázastársaBölöni György
Foglalkozása
SírhelyeFiumei úti sírkert (42/1. parcella)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni Györgyné témájú médiaállományokat.

Bölöni Györgyné vagy írói álnevén Kémeri Sándor, román nyelvű forrásokban Otilia Marchiș vagy Otilia Marchiș-Bölöni (Középhomoród, 1873. október 8. – Budapest, 1951. augusztus 26.[4]) író, újságíró, festő, műfordító. Bölöni György felesége, Ady Endre jó barátja, Anatole France titkárnője.

Neve

Román szülők, Gheorghe Marchiș és Iuliana Vultur gyermekeként született Iuliana Margherita Otilia (Julianna Margit Ottília) Marchiș néven.[5] Élete során használt névváltozatai közé tartozik a Márkus Ottília, Kozmutza Kornélné, Kozmutz Kornélia, Bölöni Erzsébet, írói álnevei Kémeri Sándor és Kémeri Erzsébet voltak. Ady Endre alkotta meg közismert, visszaemlékezésekben említett Itóka becenevét.

Életútja

Festőnek készült, a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt. Első férje Kozmutza Kornél, a szarajevói postahivatal vezérigazgatója volt, akivel hosszabb keleti utazást tettek. Párizsban tartózkodva ismerkedett meg későbbi férjével, Bölöni Györggyel, akivel Ady társaságához tartoztak. 1913. január 23-án Budapesten kötöttek házasságot, két tanújuk Ady Endre és Ady Lajos volt.[6] A francia fővárosban Anatole France titkárnőjeként dolgozott, akinek alakját későbbi írásaiban felelevenítette. 1918–1919-ben az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság támogatója volt, ezért később letartóztatták, és rövid ideig börtönben is volt. 1920-ban férjével Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba költöztek. 1921-ben Bécsben adta ki Szenvedések könyve címen – később több nyelven is megjelent – magyarországi börtönélményeit, amiért Magyarországon távollétében vád alá fogták és elítélték. 1945-ben hazatértek Magyarországra.

Visszaemlékezései mellett elsősorban művészeti tanulmányokat írt.

Sírja a Fiumei úti sírkertben (42/1-1-2)

Fő művei

  • Szenvedések könyve; Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921
  • Kémeri Sándor: Anatol France barangolásai; Dante, Budapest, 1925
  • Sándor Kémeri: Promenades d'Anatole France; előszó: P.-L. Couchoud; Calmann-Lévy, Paris, 1927
  • Kémeri Sándor: Rambles with Anatole France; angolra fordította: Lengyel Emil; Benn, London, 1927
  • Kémeri Sándor: Anatole France sétái; Dante, Budapest, 1928
  • Sándor Kémeri: Sur le chemin des douleurs (Szenvedések könyve); előszó: Henri Barbusse; Flammarion, Paris, 1929
  • Sándor Kémeri: Die Kerker von Budapest. Ein Buch der Schmerzen (Szenvedések könyve); előszó: Henri Barbusse, franciából németre fordította: Bernhard Jolles; Kaden, Dresden, 1929
  • Sándor Kémeri: Visage de Bourdelle; előszó: Albert Besnard; Colin, Paris, 1931 (képzőművészeti tanulmány)
  • Sandor Kémeri: Weg der Smarten (Szenvedések könyve); hollandra fordította: R. de Vries; N. V. de Arbeiderspers, Amsterdam, 1932
  • Keméri Sándor: Calvarul unei femei. Pe drumul durerilor; románra fordította: B. Madeleine; Tip. Adeverul, Bucureşti, 1932
  • Szenvedések könyve; bevezető:Bölöni György; Szépirodalmi, Budapest, 1957
  • Ady és Bölöni Párizsban. Itóka naplójegyzeteiből; bevezető, sajtó alá rendezte, jegyzetek: Illés Ilona; Petőfi Irodalmi Múzeum–NPI, Budapest, 1974 (Irodalmi múzeum)
  • Itóka: Ady Párizsban; bevezető, válogatta, jegyzetek: Robotos Imre; Kriterion, Bukarest, 1977 (Téka)
  • Otilia Marchis-Bölöni: Cartea suferințelor (Szenvedések könyve); románra fordította, szerkesztette, előszó, jegyzetek, függelék: Livia Gramada; Dacia, Cluj-Napoca, 1986
  • Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906–1912; válogatta, jegyzetek, előszó: Nagy Csaba; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2005

Jegyzetek

  1. ↑ a b Nemzetközi Virtuális Katalógustár. Nemzetközi Virtuális Katalógustár . Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=264&layout=s
  4. ↑ Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 855. o. ISBN 963-547-414-8  
  5. ↑ Könyvbemutató a városházán,Nagykárolyi Anzix, 2019. március 5.
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 36/1913. folyószám alatt.

Források

  • Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963. 183. o.  
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Bölöni Györgyné. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2015. december 15.
  • Itóka: Ady Párizsban. Bukarest, 1977, Kriterion Könyvkiadó
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 855. o. ISBN 963-547-414-8  

További információk és irodalom

  • Bölöni György: A „Szenvedések könyve” (előszó a mű 1957-i kiadásához)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
Ez a magyar íróról, költőről, irodalmárról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!